Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
Ma a hármas szövetség híre hallatszik Osztrák, Nápoly és Róma fejei közt — par nobile fratrum! — nincs mit tartani tőlük, küzdjenek együtt, hogy együtt bukjanak meg. A Congress us Midőn e szót hallom, alig tudom meghatározni, nevessek vagy boszonkodjam e? Nevessek, miután tapasztalásból tudjuk, miként e lármás jogtalan ülések mi eredményt sem mutatnak elő, nagyobb levén füstjök, mint lángjok. Hasonlók a gyermekijesztő vázhoz, melly csak a gyávák előtt félelmes. Boszonkodni hasonló okunk van, meggondolva, miként e tehetlen rém alakok bátorságot vesznek magoknak s jogot, mint illető zsranokaik küldönczei az emberiség milliói sorsuk, jövőjük felett intézkedni! Nem égbe kiáltó vétek e ez? A puszta gondolat szándokaért is, miszerint szemtelenségeiket a non plus ultraig csigázni vakmerősködtek. Ki és mellyik nemzet bizott meg titeket nyomorult szolga zsoldosok? Van e eset, hogy jogosan rólunk, nélkülünk határozhasson valaki? Ti azt mondjátok, hogy vérontás kikerülése czéljából papiroson nemzetek javára intézkedtek; mi pedig azt feleljük, nekünk mennyei üdv sem kell, melly nem akaratunk kifolyása, nekünk vér kell, midőn szabadságunk azt kívánja, nem békáitok. I Esmérjük czéljaitokat bárány bőrbe öltözködött farkasok! Ti az emberiség ügyét [354] névről ismeritek, nemzeti érdeket csak uralkodók érdekeiben emlegettek, taglalgattok. Igyekeztek békén, de csak akkor, ha a habom a nemzeteknek hasznot, uraitoknak kárt okozandónak látszik. Készítetek szövetséget, csoda cselszövényel békítve ki a haragvó zsarnokokat egymással, kiknek rémül a szabadságot mutatjátok, ugyan ez által készítetek békókat, súlyosakat, nehezeket, tartósakat a népmillióknak, s hatalmat a kényuraknak. Ó föld! Nem nyeled el ez emberi boldogságon sáfárkodó czinkosokat? És te Isten! Ki nemzeteket bocsájtál szét a világra, vedd elő csuda tetted hatalmát, s küld az emberiség közzé az egyetértés szent angyalát egedből vagy küld le menyköveid záporát, hogy zúzzák szét a te s fiad törvényit megvető hatalmas gonoszokat!! ... Még egy nevet említek a Somsichon kívül, ki a történelem lapjára halhatlanságot vivott ki magának nemes irányú lángszelleme által, melly müvének minden sorát átlengi, s ez Mocsáry Lajos Nógrád megyei hazánkfia, ki bárha az elsőbb forradalmi évekénél szelidebb korba szóllak fel, de bármelly időszak emberének becsületére váló könyvet bocsájta ki 1855-be, olly népszerűvé váltat, melly többszeri kiadások után sem elégitheté ki a vevői szükségleteket. Mocsáry átlátván súlyos körülményinket, melly reánk / nehezült, s akadályo- [355J kat, mellyek mint magunk hibái miatt szebb jövőnk előtt állanak, nemzeti szempontból taglalva mindkettőt, irányt jelöl, [mint]* megmentésünk legbiztosb zálogául követendőt; a népmilliók boldogsága halálos ellenét, az aristocratiát ostorozva elősorolja a százados bűnöket, mellyek miatt a fő urak, külföldöm kéjek s fecsérlés által hazájuknak ártva, saját jövőjüket megsemmisitik, hacsak a nemesi s értelmes polgár osztályai egyesülve, a nép millióitól környezve befelé nem forditják figyelmöket s hazafiúi hatáskörüket; a közép rendnek ismét kijelöli az utat, az ezek s nép közti chinai falak lerontása általi egyesülésre. Szóval mint tiszta igazság apostola emeli szózatát, melly mint egykor Széchenyié, felrázza álmából a nemzetet, ha még életszikra van keblébe, egy szebb jövő kivivása felé haladni. Szavait megérté a nemzet! ő elnyeré a dicsőség azon röpkényét, melly azon ritka elmék halántékát disziti, kik válságos időben idéznek elő nemes szenvedélyeket, midőn minden elhintett kis mag óriás gyümölcsnek csirája; szót emelt, páratlant maga nemében, melly hatályos volt - s e szó fejezi ki az iró nagyszerű érdemét. E tárgyat azért hagyám ujabbkori mozgalmink rovata előtti térre, mert hiedelmem szerint a szolgaság súlya alatti zsibbadásból felocsúdott nemzet ébredésével a hazafi buzditó hangokat egybekapcsolandónak találom.
