Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Hegymögi szinte volt foiradalmár, jeles vállalkozó szellemű ifjú Hegyalja vidékéről. Sárközy Soma tehetós család fiatal sarjadéka, s több jeles ifjak lőnek vagy Kfossuth] Sfusanna] koholmány szőtte árulásának vagy Kfossuth] Lfajos] alaptalan izgalmának szomorú áldozatai! - közép ut nincs! Nyugodjatok szent árnyak! El oltvák éltetök virágában a nélkül, hogy e hont boldognak láttátok volna, minőnek kívántátok, de reményével szebb jövőjének. Czélotok elérve lessz, nemes példátok s véretekből kel ki a hon üdve. E véres jelenetekre a keleti harcz-fordulat nyujta szomorú alkalmat. Napoleon t.i. a dy[281] nastia és ön/érdek embere, e kétértelmű harcz alatt az osztrák házzal kacsingatva, mind azon velős szónoklat s küzdelem daczára, mit a harcz színhelye megtartása mellett az Osztrák birtok széleken, majd 3 óráig tartott a hadi tanácskozmányban, derék fivére: Jeromos Bonaparte — fképes volt]* csak azért, hogy az Osztrák házzal szerződve, a 815-diki szerződést, mellyben minden Napoleonisták tróntól elzárattak, megronthassa — képes volt az Erdélyhez közeli harcztért a Cserkesz földel felcserélve, hadseregét innét levarázsolni; (Lásd Fényes Elek: Keleü háborúról irt könyvét) - Sebastopolt tűzvén ki nem ugy nyeremény, mint vérontás gyászpontjának, mellynek iszonyú veszteséggel egy része bevétetett ugyan, 200 ezernél több áldoztatván fel a szövetségesekéből; — de mi fszinte]* szabadságunk lerázása helyett kényuralom igájába hagyatánk. Szóval lefolyt e franczia gloire harcz a nélkül, hogy akár ők, akár az európai népek bármellyike legkevesebbet nyert volna, sőt vesztett általa! S itt ismét kitűnt, miként Napoleon önérdek, nem népügy embere. Továbbá az is, miként az Osztrák háztól, melly Fényes Elekként az egészben elv, s jellemnélküli harczot folytatott, sem az uralkodók, sem a népek hűtlenségnél, nyomásnál egyebet nem várhatnak. [282] Ez uj csalatás feletti boszuban készítem ide irt, / közkedvességet nyert bordalt e czim alatt: Mégjonifog! Ez elárult, e letiport hazában, Magyar ember búslakodik magában! Több éve már, hogy rabigába görnyed, Multat, jelent átgondolva, elszörnyed. Hány kikelet virult már a föld felett! Számodra ó hon! egy sem volt éldelet Ha felmosolyga is olykor reményed, Éjhomályba borult ismét napfényed. Bár nyugat két hatalma délkelettel, Észak Colosz ellenében harczra kel, Mit nyert vele ügyed rabhon, árva nép! Midőn gyűlölt zsarnokoddal frigybe lép. Eddig hittük: szabadság szép virága Albionból terjedend szét világra, — Ott sem arany a mi fénylik — önérdek, A kerek föld minden zugán tömérdek!