Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Tarka tollú kakas fajtól várod tán Kukorikol hogy szabadság hajnalán? Hisz maga is szolgai bókokba nyög, Ravasz kényúr láncza lábain zörög. Igy sem kelet, sem dél, vagy nyugat szele [283] Nem adja azt, mért esd miijók kebele Hihető még rideg észak adja azt, Melly elrablá nem rég tőled a tavaszt. Ám legyen! ha veszni kell, s nem segít más, Mintsem a sas, ragadjon fel óriás, — Az ördög sem gonoszabb rut Sátánnál, Szilárd kényúr vér szivó vad hydranál. Komoly képek! félre! remény jöjj elő! Ki tudja, mit hozand nap egy felkelő? Dörg az ágyú Sebastopol orminál, Zsarnok ellen, zsarnok harczi sikra száll. Mert hatalmi vágy, nem népügy rugója Küzdelmöknek; - vissza pattan golyója, Győzzön egy vagy másik zsarnok, bukni fog! Győztes fél egy harmadik lesz: népi jog. Ez viruland fel vérpálya öléből, Harcz Istene - köz szellemnek méhéből, — Nem híjában ont harczfi vért, s nyög halált, Ábeli vér ezer boszut — vért kiált. Bort ide hát! remény fakad keblembe, Bort! - nedvével búm, boszum hadd öntsem le Vagy győzni fog a hon, vagy vész a világ. Hitem: bűnhődsz ezred éves zsarnokság. Bort ide! — szent szabadságot éltessem, — A rabságot, önkényt sirba temessem. Válnék e bor, bár méreggé előttem, Kiürítném szebb jövődet Nemzetem! E jelenetek elmúlván, a Londoni democrat társulat nem szűnt meg a sértett nemzetek ármá- [284] nyos csalatásukért boszuhálót terítni ki, mellynek Europa fő zsarnokira, főleg Napóleonra valának mérges élei irányozva. Ő ellene több rendű merénylet kisértetett meg, egyszer géppel, melly előtte számítás előtt kevéssel pattant ki — ő hidegen folytatá útját vaspályán; máskor golyó intéztetett agyához, ezt is kikerülve azt válaszolá: „Ez nem az én számomra öntetett." Az osztrák Császárt hasonló sors vára, Libeni tőre lön élete ellen szánva, — szinte sükertelenül.