Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
Európai csillag! honod Nagy Fia! Ó élj Te sokáig! Buzdul neveden kies Itália, — Juss terved határáig! — Szent zsarnokod ördöge! vivd ki miért Honod térin annyi sziv onta ki vért!! [255] Megenged az olvasó, hogy ismét saját sorsomat illető magány tárgyra térek, adott szavam beváltását politikai nézetim felett lapjaim utóbbi soraira halasztandó. Tehetek e róla, ha sorsom csillaga nem csak mint polgár, de mint család tag felett is letűnvén, kettős sebbel látogattatám meg! Öcsém kiszabadulása után L. nővérem jött le látogatásunkra, s egy kevés költséget hozott, mit köztünk jelenlétében megosztánk, nehogy a kis emberrel ugy járjak, mint előtti évben, midőn magához takarítva a külömben nem nag}', de körülményi nkh ez képest jelentékeny, mintegy 4 ezer forintnyi öszveget, pénz nélkül járjam a külömben is rögös pálya utait. ő c tetteért meg bűnhődött, mert pénzét első menekvési helyén H[eves] megyében az emiitettem S[ipo]s hűtlen kezeibe tevén le, nemcsak egy forintnyi hasznát nem veheté, sőt éppen ez öszveg megtartása ingeréből a lelketlen gaz ember arra vetemült, hogy őt, mint megtudám, elárulva börtön mélyére hurczoltatá, s bizonyos halál veszélyének tevé ki. Ekkor, mint igen természetes, bizalma nem lehetvén többé hozzá, minden vele való érintkezést megszüntetett. Igy adja meg a könnyelműség árát a testvéri bizalmatlanságnak! Első kérdésem családom tagjai közt anyámról vala, kinek a zsarnokok által, mint testvérimnek [256] érettünki / hurczoltatása, s szentül őrizet becsületök sértegetése, sajnosán esett; de még fájdalmasabban ama veszteség, mely Amália Mfadarász] L[ajos]nő nővérem kora virágában, szépsége ritkább fényébeni elhunytáról kelle gyászos hirt vennünk, ki egy gyermekinek életet adva veszté el életét! A meggyengült nő halálát, mint Josepháét, sorsunk felöli aggály is növelvén, áldozatul esék! Még három árvát kesergő férjei hagyván maga után, s családunkat mérité — ősz anyámat főleg - felejthetlen gyászba! - ó hon! Sok az áldozat, mellyet szereteted vont maga után, s Te szinte boldogtalan lölü - Könnyeink árja megeredvén keveset szólhatánk, - eltakarítását illetőleg hozá fel még a nővér, miszerént a V[ése]i lelkész a részvéttel egybegyűlt Nép előtt alkalmat vön sorsunkat is gyász beszélyébe szőni, megemlítve: „miként szabaditói messze vándorolnak, de vissza vezérlendi őket családjuk s nép szeretet körébe az ég, melly midőn egyesekre ugy mint Nemzetre szenvedés csapásit méri, az igaz ügy ujabb diadalára készíti útjait, s nem engedi, hogy bajnokai zsarnokság pallosa alatt vérezzenek el, mert keze felettök láthatlanul őrködik." Eztán elválánk, mind ketten azon tanácsot adva Öcsémnek, hogy ő, kit az isteni gondvise[257| lés legnagyobb veszélyből megmentett, távozzék e honból! Forditsa javára az / ég mutató ujját, mindenesetre pedig az emberektől tartózkodó és lépéseiben óvatos legyen — letéve azon rögeszméről, melly kebelében honszabaditás idő előtti kivívásáért élt, melly mind maga, mind polgártársai vérök kíméletlen fecsérlését vonandván maga után, a haza sebeit sem orvosolná! - Fogadá! — Vajha tanácsunkat megtartotta volna!! E családi elválás után ismét reményünknek egy szép csillaga tűnt le azon valósult hirre, melly két nevezetes csaták bajnokának haláláról értesíte. Egyik a győzhetlen hős aggastyán Bemé, a másik későbben az ugy nevezett oroszlány szivü Richard Goyon haláluk volt. Az elsőé Konstantinápolyban, nagy pompávali eltakarítással történt. Mindenkire, ki hona jövőjét szívén hordozá, leverőleg hatott, - olly nagyszerű egyéniségnek tartván őt mindenki a hadi téren, minő Kfossuth] a szónoklati pályán, a mennyiben mindkét tehetség egyesülve teremthetende üdves sükert, egyik letűntével a működés teréről, az eredmény kivívása félszeg terűvé lön.
