Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
A másik Olasz honba végzé viharos pályáját, miután a Keleti Muszka elleni háborúban a nyugoti szövetséges angol honfiai sorában a Török háborúban kitűnő állásban hirfényes szolgálatot tőn. Vesztesége szinte minden jobb kebel részvétére talált, mindketten halálos ellenei minden / zsarnokságnak. Goyon e felett nemzetünk iránt különös előszeretettel viseltető, [258J szégyenükre azoknak, kik a magyar földön születve, magyar nevet viselve, e hon javait egész éltökön át élvezve, az iránt hidegek vagy közömbösök tudtak s tudnak lenni. Holta előtt mint mondják, egyetlen leányának meghagyá, hogy egyedül magyar férjet válasszon, mibe ez, valamint neje sz. B. Splényi magyar úrhölgy is belé eggyezett. Élete olly fényes jellemű volt, milly egyszerű és nemes halála, mit tanusit ezen ön készítette sir irat: „Itt nyugszik Goyon Richard, kinek születése angol, szive magyar, elve világ polgár." sat. Midőn illy nagy veszteség éri az emberiség ügyét, méltó, hogy milliók könnyei áztassák bár szobortalan sirját, halhatatlan emlékű bánattal adózzanak olly arányban, miként méltó okuk van örvendniök a zsarnok kimúlásán! E hirek után felmerült bennem a sajgó fájdalmu gondolat nagy férfiak sorsuk felöl, kiknek dicső hamvai kopár sir hantjai alatt nyugszanak, nemzeti hála emlékre emelni kellendett szobor nélkül akkor, midőn a zsarnokok érez és márvány oszlopokkal örökitik neveit silány lelkű szolgáiknak! Mindegy! Maradt számukra, az emberiség szent ügyeért küzdve pályázottaknak hely a történelem lapjain - s keblökben az élő s utó nemzedéknek, melly amazokét gúnyul emelteknek tekinti. Ha pedig olly hálátlan lenne az emberi faj, hogy poraikkal enyészni engedné emiékök tartósságát — ha! — meglakol érte és méltán, mert Nagyjai nevökkel enyészik el! Államcsíny [259] Midőn forradalmunk bukása után kétes reményekkel táplálók sziveinket nemzeti életünk felüdülése felől, örömmel hallók a franczia belmozgalmak hirét. vágyaink sükerét ama fordulattal hozvák egybeköttetésbe, melly Ledru Rollin Napoleon Elnökké választatásakor száműzött democrata felléptetése által, elhagyatott ügyünkre nézve nyilvánuland. Ezen egy fia levén Frankhonnak, ki minden uralom s dynastiai vágyak mellőzésével, a „juste millieu"* vagy emberiség boldogitását tárgyazó elvnek legtisztább embere. Meghajolunk Lamartin tudománya előtt, de mennyire kötheténk hozzá bizalmát jobblétünknek, kitetszik abból, hogy ő, ki [maga]* egyik főtényezője volt a franczia köztársasági eszmék testesülésének, mint legbefolyásosb állam férfia honának, 1849-ben köztársasági forradalmi kormányunk küldötte által felszóllitatván oda nyilatkozott, „hogy bár ő üdvezlendi ki vivott süker esetében a magyar köztársaságot, de segélyt kormánya részéről annál kevésbé Ígérhet, mert ő beutazván az osztrák uralom alatti tartományokat, azokban a szláv elemet tapasztala túlnyomóknak, s igy méltónak arra, hogy felkarol tas sék." Illy embertől tehát, ki nemzetünk múltja s jelene ismeretében olly gyenge fogalommal bir, minden más szaku mély tanulmányai után sem bizhatánk. Thiers lángszónoklata sem elégíté ki vágyainkat, ki a Chamburgi Grófokkal, s érdekükben / kacsingatott, valamint a két Victor Hugóé sem, s több párt szaggatásokért tehet- [260] ségeiket pazérlott férfiaké - Luis Blanc népembere, de állam ismeretek hiányában szinte Ledru Rollinnak mögötte áll. S igy ez utolsó nevéhez köténk, mint a vész árboczához reményeinket 851-be, midőn örömmel hallók a Napoleon köztársasági czim alatt elkövetett zsarnoksága következtében feltámadt Frank mozgalmak hirét! Napóleonról, mint rendkívüli észtehetségenél fogva jelenleg Europa legérdekesebb fejdelméről külön czikben szóllandok, mert ő a rugója ama gépezetnek jelenben, melly körül Europa [gépezete]* kereke forog * Középutas politika: az arany középszer.
