Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

És a világ viszhangozá E szivéből vett szavait. London utszai, mellyek, mint Földindulástól, rengtenek Nem láttak illy napot, mellyre Zsarnokok megrémültének! S méltán! ütend nem sokára A bosszú vég órája, hol Bűneikért számolandók Dölyfös hatalmuk szét bomol. Működik Mazzini, népügy S Europa legnagyobb fia, Szabad s független lesz a szép, De igázott Itália! — Becsap e szabadsági láng Hazánkba, — eljöend Kosuth, — Megváltásunk szent ügyének Győzelmére törve az ut. [252] Ártatlanul elvérzettek Égbekiáltóit vérök, - s sok ínség felhatott; — lakoltok Bűneitekért gyilkosok! Nép, összetarts! — megünneplék Londonban a nagy lakomát — Ugy ülendjük mi majd Budán Zsarnokinknak végső torát! Ez ünnepély csak ugyan nagyszerű látványt nyújthatott — alig volt élő jeles fia a szabadság democrat elvének, ki bár távol, részt nem vett, nevének kijelölt helye ne jutott volna, sőt annak elhunyt vértanúinak emlékképe köz tisztelet tárgyául kifüggesztve lön. Részletes rajzát, hir szerinti leirásom ki nem pótolhatván, lesz idő és toll, melly terjedtebben adandja át a történelem s utókornak. Itt még azt kell tárgy azonságnál fogva felemiitnem, miként a londoni democrat férfiak Europa ügyei s teendőjük felett rendes Jegyző könyvet vezettek, s a mi nevezetes tény elő fordult, kedvező vagy ellenkező sikerrel, forrását onnét vevé, s mindenre — még a zsarnokok élete elleni merényletre is találkoztak időszakonként vállalkozó elszánt hazafiak, világpolgárok, még azon esetre is, midőn milliók boldogítása szent ügyeért bizonyos [253J veszélynek mentek elébe. / Illyen volt pl. Orsini, s előtte Libeni, az első Napoleon, a második Osztrák zsarnok merényese — mindkettő, fájdalom, honszeretetének áldozatául esett, — hogy mellőzzem nevöket több dicsőknek, kikről szinte egykor szóllani fog a világ történelem. Óh! Ha a vak eset kedvezendett tőreiknek, milly sok ezernyi vér kiméltetik meg, mennyi nyomor és szenvedés marad el, — szóval milly más alakot vesz a világ! De a sors ugy akará, hogy huzamosb tusa után érje czélját az emberiség, mert ugy látszik maga a gondviselés is a zsarnokok pánczélaiba öltözött! Kossuthról bár minden nagy emberek közt legkevesebbet hallánk újság lapok utján, de annyit meg tudánk, miszerint ő kivált hosszas téli estéken át felolvasásokat, izgató beszédeket tartott, mi neki észtehetségéhez képest méltó jutalmat adott - És tényül értettük, hogy ő Ausztria ellen fegyvert gyártatott, melly tetteiért nem egyszer gyűlt meg baja az angol