Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

minister s osztrák Consulnak - ő mentve maradt! Mind ezek arra mutattak, hogy bár eddig hona irányában kitűzött nagyszerű feladatában czélt nem ért, szándoka nem hiányzott, s az ügy jövörei befolyására nagy horderejű lépést tön. Ezt meg is várhatá tőle a nemzet, melly őt határtalan bizalmával tiszteié, s melly mint fentebb mutatók, bukását, bár nem rosz / akara- [254] tából történtet, nagy részt neki tulajdonithatja. Legelső helyen áll őutánna mint magyar, több jeleseink nevét elhalgatva: Telek:yLászló, ki ügyünkéi a küllőidet jeles iratai által nem csak megismerteté, de mégis barátkoztatá, jelenleg legnagyobb befolyásnak örvend a trónok közelében is, s egyedül áll, kire mint az uj átalakulás nagy müvének oszlopára, fajunk feszült figyelme és várakozása irányulva függ. Adja ég! Ugy legyen!! Minden menekvők közt folytonos izgatás, zsarnokok elleni engesztelhetlen gyülülség, merészség és erélyességre nézve az élővilág legdicsőbb üa Mazzini, kit e rímekkel tisztelék meg: A századok folynak idők viharin Meg semmisülésbe! A nemzetek küzdve hanyatlanak im Enyészet ölébe A zsarnoki kény jogokat tapodó Gát ellened földi tökély! ragyogó. E sors juta néked is Itália! Ó hősi szabadság Szent földe! nem hagyva virulni ki, a Vad kény. Fene rabság Békói levének a gyászos elem, Mit terme dijul honi láng szerelem. Vidulj! - napod alkonya már derűlend, Már kondul az óra! Polczon hiu zsarnoki kény nem ülend Ébredj riadóra! Népek miliőji törendnek igát, Melly sújtva, tiporva dul népet, hazát. Él Mazzini nemzete fénye, disze, A földi szabadság Hős bajnoka - működik érted esze, Ármány, fene rabság Köd fátyola, lelke előtt elenyész; S a kénynek uralma alázva kivész. Europa a drezdai szörnyű vadat Már ismeri, annak Köz szellem izenve jelenbe hadat, Vég perczei vágynak Számlálva - a csel, mellyet évekig fon, Szét rontja hős Mazzini, s L. Palmerston.