Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Hogy mind e fellegvárak leomlottak, a szomorú következésből tapasztaltuk. Mi előtt azomban történelmi kárpitom Dunántúli forradalmi eseményeket tárgyazó könyvem II-dik részére legördülne, tanuságosnak látom nézeteimet némelly tárgyakról utólag mellékelni. Illyen: Nézetem Tuladuna mellőzéséről A ki valódi kormányra született és forradalmi férfiú, annak [hazája]* anyagi, szellemi erejét hona minden zugának ismernie kell. Az előadottakból már láthatva kiki azon erőt, mellyet ketten kifejténk, még pedig kormányi támogatás nélkül, arról kell meggyőződnie: [186] miszerént ha / egy megye is annyi áldozat szülte eredményt mutathat fel, hogy a fegyveres ellentől területét nem csak megtisztitni, de szüntelen becsapókat visszaverve, függetlenségét fentartani képes lön, mennyivel inkább tehetek azt eggyütt több Túladunai megyék, mellyeknél, ha felhasználtatott volna, a lelkesedés nem hiányzott. Azon forrásokat tekintve pedig, mellyek az itteni hazaárulók javaiból haza irányú célokra fordítva milly hasznot árasztottak volna, nem egy hazaáruló levén, kinek évi jövedelme 100 ezer forintokat túlhaladta. Ugy hiszem — és erősen hiszem, osztja kiki azon nézetemet, miszerint a magyar forradalmi kormány nagyobb hibát nem követhetett el annál, midőn ennyi szellemi s anyagi kincsekel elhanyagolva, Tuladunát lehet mondani telyesen mellőzé, s ama természeti fekvést, mellyet stratégiai szempontból fel nem használni bün volt, figyelmére nem méltatá. Isten bocsássa meg neki! Bűnhődött tapasztalansága hibája és erélytelensége bűneiért, reá mint bukottra sárt hajitni kislelküségnek tartanám, de mig a toll kezembe, a vér erembe mozog és foly, nem szünök az utókornak egy tanácsot adni, melly abból áll, hogy ha szabadságának diadalt szerezni biztosan óhajt, magasztalja bár az Alföld fiait, kik szinte véreink, de Tuladuna sikjait [187] ugy mint sasbérczeit, erdő s völgyeivel a hon fő / véd- s támpontjául jelölve karolja fel, mert bárha ez a táj az, mellybe legtöbb, de tehetlen gyáva aristocraták burjána nőtt aránylag fel, de azon népfaj is itt, melly mint gyémánt minden érezek, ugy ez hazafi szellemére, áldozat készségére nézve a magyar hon egyébb részei felett ragyogva, ügyes tapintatu vezénylet mellett, egyedül hivatva van arra, hogy a haza vészes napjait, a szabadság mosolygó diadala kivivására segitse. Eszmeláncolatnál fogva áttérek a vizsgálatra. Bukásunk lényeges okairól E [Midőn e tárgy]* bár rövid és egyéni véleményemet jellegző tárgy leirása[hoz fogok]* után, mintha hallanám mondatni: „Késő a vész után jajveszékelni! — Könnyű a történtek után okoskodni!" Azt felelem, éppen e szórnom esemény lefestésénél van helye a vizsgálatnak, s eszme kifejtésnek. Hazafi czélunk levén nekünk, [kik]*a letapodott jog s nemzeti szabadság élő vértanúinak kijelelni az irányt, mellyen az utókor sükert arasson; távoztatni az örvényt, melly kisérleteit elnyeléssel fenyegeti, mert irva van: jegyezd fel hazádnak mit látál, hogy a jövő nemzedék tanuljon szenvedésid, tapasztalatod s bukásodon. A ki pedig szebb jövő előtt szivét bezárja, s az emberi lökélyesülés nagyszerű ösztönének fontosságot a Nemzetek, a világ történetére nem tulajdonit, azt csak sajnálni s megvetni tudom, hozzá semmi szavam. [188] De kérem / Istenemet óvjon meg engem, óvja az emberiséget hasonló rövidlátó bölcselőktől. Én szellememet követem, szavamat emelem vég lihegéscmig a mindenható igazság és emberiség ügyében, megfeszített hazám nevében kiáltva boszut azon ügyefogyottak seregével, kikkel megosztom - egyebem nem lévén - elveim s könyüimet, visszakövetelve azon osztály részt, mellyet öröklöttek a természettől, e jóltevő részrehajlatlan anyától. Bukásunk okairól már eddigelé általános véleményemet kifejtem, s most ismét kimondom: miként az kormányunkban rejlik, s annak fejében, kinek az Isten minden szép tulajdonokat adott, csak azt nem, mi egy forradalmi kormányzóban megkívántatik, t.i. szigort az eljárásban, s emberismeretet a választásban.