Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Ki forradalmunk titkaiba nálamnál beavatottabb volt, aligha szavaimnak bensőleg ellentmondjon]*. Mert ha igaz az, mint fentebb említem, hogy ármány ellenében a nagylelkűség egyenlőtlen fegyvere soha nem számithat sükerre, ugy ez főleg forradalomban áll, hol az emberek három osztályból, u.m. ügy melletti, közömbös és ügy ellenesekből alván, a közömbösöknek utat nyitva az ernyedt kormány és szigorú ellenfél közti választásban, ezeknek elszegödésökre s nélkülözésökre lehetvén egyedül kilátás, a párt egy nevezetes része, azok anyagi és szellemi erjével megszűnt a forradalmi párt s kormány nem csak tényezője, de részese lenni. Az ügy ellenesek ellenében sokkal inkább áll ez: kikre ha nem számithatunk is, nem is óhajtunk velők szövetkezni, de jogszerű követelésünk van rettegtetés fegyverével visszariasztani, részint olly helyzetbe szorítni őket, / hogy azon ügynek, melly millióké s az igazságé, ártalma- [189] sok lenni képtelenek legyenek. Hogy történtek egypár szigorú fellépések a kormány részéről, jól tudjuk, leginkább ott, hol helye nem lett volna, de hogy legtöbb esetekben a hűtlenek ellenében lágysággal, sőt nagylelkűséggel járt el, az tagadhatlan tény, mutatták elhanyagolt vésztörvényszékeink. Ki pedig ezek védelmére szót emel, keztyüjét felveszem. Másik fő hibája volt környezete választásában - ugy fő hivatalnokok kiszemelésebeni emberismeret hiánya. Kelle e mást felhoznom a cégéres árulónál. Azt lehet mondani: „az ember szivekbe nem láthat, Isten, ki a veséket vizsgálja." - Ha ez állana is, van egy emberismeret kulcsa, melly biztos fáklyául szolgál annak, ki a tapasztalat előtt nem hunyja be szemét, ez az egyéniség ténye, melly az illető mellett vagy ellene harcol. Mit mutatott az áruló egyebet egy kis csata kivételével cseles fondorlatoknál? Elkezdve Móri csatától a függöny legördülteig szüntelen kormány ellenes uton járt, mellyet minden hazafi belátott, csak a vak teremtmények s Kormány nem, melly annyira nyakára hagyá nőni, hogy neki akarva is nehezen árthatott — vagy csak erélyes fellépéssel a katonaság előtt, melly azt csak rettegni tudá, de vonzalma s tisztelete tárgya a Kormányzó volt addig, mig lágysága által azt nem csökkenté. És ez megvallom, kemény és kíméletlen vád, mert egy nemzet, egy áldozó haza bukása vádját rejleszti magában! - „Ki oka az oknak, oka az okozatnak" — cáfolhatlan okoskodás nyomán, de ez igy áll. S bár megengedjük, miként a szelid Gubernátornak jelleme itt / ártatlanul szen- [190] ved, ámde egy Nemzetnek eljátszott boldogsága könnyen hivősége miatt egy határtalan bizalommal felruházottnak, sokkal szentebb tekintélyű, semmint azt — nem gondoltam, hogy megcsaljon — féle szójárat kimenthesse. Kinek szive nincs helyt állani a polcon, melly vért kivan a gonoszok, s üdvét az igazság számára, lépjen le! Mert ez nagyobb hazafi jellemre mutat a győzelem babérai s hatályos szónoklatok viszhangjainál. Harmadik hiba volt még, hogy többeket mellőzzek, az általa felkarolandott erők fel nem használása. Itt Tuladuna mellőzését nem említve, vegyük fel, milly erélytelenség volt a nemzeti eröt fonnyadni hagyni egy honban, mellynek erötelyes fiatalsága, nép virága hon tespedt, szegények tolatván, többnyire zsoldosokul csatába, úrfiak s tehetösb polgárok, söt gazdák izmos fiai kiméltetvén, holott ha az ujonczozás erélyes és igazságos fellépést nyer a kormány részéről, a fent állónál külömb hadtest léphet sikra, megvívandó poklok kapuival is. Hogy az érdem jutalmazás mily boldogtalan lábon állott, mutatták a bécsi járda taposókkal béllelt bureauk - a valódi derék hazafiak, söt nyelvünk, nemzetiségünk mellőzése és száműzetésével! ó hazám! Ó nemzetiség! Ó szabadság harczü Ide sorozhatjuk azon haszontalan elemek felhasználását ellentétben a mellőzöttekkel, kik mint a Követek, hasztalanul kártyahősködtek vagy halgattak a haza zsírján / addig, mig a lel- [191] kesbek síkon állottak, életet, vért honért s a herékért áldozandók, a mi a katonaságban rosz vért csinált. Tudom ezen állitásom ellenébe gördítendő okot, melly az érintetteket — „mint törvényes nemzetet képviselő erkölcsi testületet'

, — legyezi. Ha megengedném is, hogy a törvényes testület vagy terrénum mentett meg valaha nemzetet, de azt bátran tagadni merem, hog)'