Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

szóródást szerzendők. Meglepetésük megérkezésünkkor olly nagy vala, hogy közhelyen alig egy-kettő jelentkezett, majd útra vevék a készülőt, miglen végképp eloszlottak! Már ekkor a világosi fegyver letétel hire fél-fellobbant, de azt, aristocraták hátra hagyott koholmányaiknak tekintve, figyelemre sem méltatok. Ugyan az emiitettem aristocrata körben találtuk fel Ivánkovics ez idő szerinti Vas megyei érdemetlen kormánybiztost, kit a közügyre együtt működésre kérve, holmi feszes, lenéző gőggel vegyes választ nyerénk tőle: „egymás mellett ugy mond megférhetünk, de egymás fölött nem." Boldogtalan ember, szerencsétlen megyéje! Hijába fejtegetők, miként itt nem alárendeltség, mint közre működésről van szó, - elfordult. Látván mi is kivel van dolgunk, megfertőzött keblét megszűntünk ostromolni, de azért a derék vasi önkényteseket, kiknek névrokonunk N[oszlopy] L[ászló] volt vezénylőjük, bármint fintorgatá orrát, rendelkezése alá nem adtuk, azt válaszolva: miként ennek mi több hasznát veendjük a seregben, mint ön, ki pár száz emberrel legfelyebb paradirozna és nem fog menteni hazát! Legénységünk közt, talán a túlságos jóllét miatt, némi fegyelmetlenség jelei mutatkozván, [168] jónak látá fivérem ideje korán ele/jét venni. Ugyan is két pécsi fiu megszökvén, a helység birója által, hol S|omogy] szélén requiráltak, visszakisértettek. Haditörvényszéket állita fel példa adás végett, s kimondá, hogy szigorú eljárást követel; de egy hiányunk volt: auditor nem léte. A közbizalom felém fordult, a kellemetlen tért el kelle vállalnom, ismét azon elvből indulva ki, miszerint nem a fényes rang, de kötelesség hü telyesitése teszi polgári tisztünk körét. A halálos Ítélet, szökés és kihágás forogva szóban, kimondatott, de a ki kegyelemért esdekeltem s nyertem, én valék. Nevezetes volt itt azon alkalmi szerencse, mellyet puskapor hiányunk fedezésére a sors kezünkre játszott. Meghallottam t.i., miként tul a vizén sok menyiségü lőkészlet van letéve egy biztos helyen. Egy éjszaka egy káplár alja legénységet csónakra szállítatok, kik mire felébredénk, a reá bizott hadi ajándokkal szerencsésen megérkezve, kedves meglepetést okozék. Látva a sereg azon igyekezetet, mellyet igénytelen polgári feladatom tőlem telhető telyesitésében egyszer másszor tanusíték, szinte mint a nép az előtt, legdrágább becsű bizalmával s ragaszkodásával tisztelt meg, miért is Bfüred melletti térségen, éppen midőn felettök szemlét tartanánk, egyhangúlag „huszár ezredesnek" kiálta ki, melly ugyan megerősitésre várt, de fényesebb kitüntetésnek tekintem a magyar kormánytól származottnál, mert ezt közszeretet s parányi áldozataim méltánylata nyujtá; amazt pedig legtöbbnyire hízelgés, rokonság, pártfogolás s egyébb mellékes tekintetek szokták gyakran az érdemesek hátrányára dijul osztani! / [169] B.Füredeni mulatásunk eggyik eredmény duzs sikerének mondhatni az itt kiadott rendelet következlében Fehér és Tolna megyében a körülmények miatt eddégelé a haza szolgálatábani részvétben akadályozott, de [érkezésünk]* közel létünk hirére tömegestül kiállott ujonczok megérkezését, kik Kenése felől a „Kisfaludy" gőzö&ön nemzeti dalok harsogása közt. már jó távolra a Balaton hullámain lebegvén, s vidor dalaikat a kies táj bércei viszhangozván, gyönyör-érdekes látványt mutattak. Kiszállásuk általános örömet gerjesztett, szép erőtelyes ifjúságból alván, zászlóaljunk valódi nyereménye és dísze lőn. Olelkezésük a mieinkkel találkozóknak szerelmi viszontlátásihoz hasonlított! Kedvünk telt bennök, erőnk gyarapult számuk 900-ra rúgott. Ezek voltak a Besze által Sexárdon említett elmaradott ujonezok, kiknek azomban öszveszedésében épp annyi része volt, mint levegőben elhangzott nagy szavainak a tett és eredményben! Mielőbb egybeolvasztván az ujoncz fiakat derék vitézinkel, midőn már most az összes erő kiállott, egy kis armádiát képezett, melly a csatlakozottakkal a 3000 számot meghaladta.