Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Egy szép reggelén feltevők szülő földünket minden áron megmenteni, — nem lehetvén nyugodtan addig, mig e földet, melly mind helyi kies fekvése, mind egyébb természeti ajándékokkal az égtől megáldatott, rabigába lenni tapasztaljuk. Tervet késziténk e szent célra, melly a magyar kormányzó helyeslését megnyervén, mellénk vett néhány derék önkénytes földieinkel, életünk veszélyeztetésével a Dunán átkeltünk. A népet felkölténk, melly nemes vállalatunkba gyámolitva, vissza adá magát szabadságának s önmagának. / Az előleges czél [103J eléretett ugyan, de még sok van hátra, mi polgári kötelességeinket igénybe veszi. Mi lehető legerélyesben kormányzandunk titeket; a multakra, azok irányában, kik hazájuk iránt hidegen viseltettek, fátyolt vetünk, de annál szigorúbbak leendünk ezentuli tetteikre nézve. Fő kérelmem hozzátok barátim! kedvelt polgártársaim, azon bizalom jövőre is, melly egyedüli záloga [lehet]* a törekvésnek, s biztos feltété a sükernek. Egyúttal köszönetemet fejezem ki azon lelkesedésért s drága bizalomért, mellyel környezve megyém felszabadításába gyámolítátok. Legyetek készen mindenkor, ha e szent szabadságot veszély fenyegeti [száljatok]* sikra szállni, - lobogóm előttetek fog lengeni, s a dicsőség pályájára vezénylend. Fegyvereinket le nem teendjük, mig azt nem mondhatjuk: Imádott hazám! Szabad vagy! (Hangos éljenzés) — Éljen a haza! Szabadság! (Kitörő lelkesedés, éljenzés.)" Eztán népemet katonai rendben a város hosszú útszáján az u.n. cseres erdőbe települt másik tömeghez vezényelvén, - nehogy a túlnyomó sokaság, melly eddig magát példátlan illemmel viselte a városban kihágást tegyen, részint [hogy]* mert a város befogadni elég helyei nem birt, - ott nép alvezérek felügyelete alatt, herceg Esztcrházy erdejében tüzeltek, s élénken mulattak. Estve felé a nemzetöri tisztek az útszán — még ekkor a város birájánál tartott szállásunkon - ablakaink alá több tisztesbekkel s volt hivatalnokok s birtokosokkal tolongván, illőnek tartam, miután ezek tömege ököllel fel nem éré, vagy nem akará, G. fivéremet, mint e megye törvényes kormánybiztosát illy szavakkal felköszöntem: „Kormánybiztos ur! Felejtse pillanatilag bennem a testvért, s engedjen Önhez szóllanom, mint polgárt polgárhoz. On szilán! hazafiságaért a magyar törvényes kormánytol e megye kormánybiztosává neveztetvén, üdvezlem Ont e megye jobbjai / nevében a sükerért, melly által igénytelen segélyemmel szü- [104| lő földünket felszabaditá. Nem kétlem, miként a nagy feladatnak, melly annak fentartását tárgyazza, ugy is mint seregvezér, ugy is mint kormányzó, fiatalsága dacára is, hi ven, erélyesen megfelelend, s a jelen forradalom ideje alatt, csaknem példátlan népbizalomnak méltó személyesitője leend. Adjon ég ezekhez önnek egészséget! Éljen a szabadság! A haza! Ön és e megye!" (Tartós éljenzés.) — Mielőtt erre a már ekkor kis Kossuth-nuk nevezett testvér válaszolt volna, Jeszenszky fiatal nemzetőr hasonló jó kívánattal lépe fel, de mivel beszédét e szavakkal végzé: „Éljen Ferdinánd király!" - megköszönve a jó kivánatokat, az említettem félreértésből származott szavakat jónak látá helyre igazitni, mondván: „Ferdinánd nem király többé, ő mint hite szegett koronás fő lemondott, s helyette a Camarillai ármány unoka öcsét J[ózsef]et jeleié helyette bálványának, kit, mint ősi [nemzeti]*töivényeinkben gyökerezett nemzeti akarat ellenére feltoltat s igy törvénytelent, a magyar nemzet jobbjai fejdelmüknek el nem ismerik, s igy én is tagadom, hogy királyért kötöttem volna kardot oldalamra, következőleg Jfeszenszky] polgártárs kifejezését visszautasitni kénytelen valék." — Hangos tetszés követvén e nyilatkozatot, kitűnt utóbb szavaiból az emiitett szóllónak, miként kifejezése tévedésen alapult, önkényt beválván, miként a zsarnokság által, melly sajtót s egyebeket tiltott, korlátoltatván a hon e szélső megyéje lakói, a honi dolgok folyamáról vastag homályban lélekzének - annál inkább örvend csalódásának, s a szent ügy érdekében kardját ajánlá. Eztán vidor társalgás válta fel napi fáradtságunkat! vala okunk reá, ugy hiszem meg is érdemlők.