Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
Jő barátink távoztával a legközelebbi teendőkről értekezénk ketten egymás közt, minek fő tárgyát a tisztválasztás s szomszéd megyékkeli érintkezés okszerű eszközlésében alapítók [105] meg. / Tegnapi határozatunk folytán a szomszéd megyékkeli érintkezést tűzvén ki egyik fő teendőül, legelőször is a Balaton túlsó oldalára vetők szemeinket, melly kezeskedési s egyébb szempontból is S[omogy] megyével legközelebbi viszonyban áll, - miért hirdetményt bocsátánk ki Z[ala] megye népeihez illy tartalmút: „Zala lelkes népei! Szomszédink, kedves véreink! A szárnyon repülő hir, ugy hiszem át vivé hozzátok ama kedvező sikert, mi szerint megyénk kebeléből f.e. April. 29-én székvárosunkból a zsarnok zsoldosai kiszökdösvén tönkre jutásukat bé sem várva, megyénk központi városának s a megye legnagyobb részének tere tisztán, a minden kincsnél becsesb szabadságnak birtokába, lábairól az önkény rabláncait saját lelkesedése által lerázta, s igy a szabadságnak malasztit tuladunán első s egyedül élvezvén, a dicsőség koszorúja, mint elsőt őt illeti. Ha tinéktek elszánt akaratú vezértek van, ki hazafiságtokat felkarolja, ugy hiszem ma hasonló sorsnak örvendetek - egyszersmind azon meggyőzedésben élek, hogy példánktól buzditatva nem fogtok késni saját jollétetökért sikra szálva, megyétek dicsőségét őseitek példájára visszaszerezni. Ezt várjuk tőletek mi, ezt kívánja a haza! Egyesüljetek tehát magatok közt, hogy aztán velünk egyesülhessetek, hogy szabadságtokat megyétek regényes bércei viszhangozván, igy kiáltson fel szivből lélekből 100 ezer torok: „Éljen a magyar haza! Éljenek szabad polgárai!" Másik teendőnkül, mint emlitém, a megye belrendezését tartván legfontosabbnak, ugy is mint forradalmárok, hogy a szent ügynek méltó egyéneket nyerjünk, ugy is mint nép kormányzók, hogy nyert sükerünket fentartandók a nép bizalmát kiérdemelhessük, mert jól tudtuk, hogy a közügynek csak olly arányban szolgálhat a tiszta érzetü honpolgár, mellyben a nép szeretetére, bizalmára számolhat, s e nélkül nagyobbszerü eredményekről álmodni sem [106] lehet. / Tapasztalva továbbá azt, miszerint a nép megunva a honellenes volt hivatalnokoktóli nyomatást, egy két kivétellel az előbbiektől idegenkedik, — uj átalakítási korszakában megyénknek olly férjfiak után néztünk, kik mint a nép bizalmát, mind a hazafiság 13 próbáját megütnék. De a mennyire előre láthatók, — nehogy az értelmes vagyonosbak előtt pártérdekkel vádoltassunk — arra figyelénk, hogy konkolyozó rostánkon egy pár buza [is áthuljon]* fenmaradjon. Felszóllitók ez okból Mérey Jósef volt alispányt, hogy e minőségbe, mint igazság szeretetéről ismeretes, a szent ügynek szolgáljon. Ő, [hihető]* családi aristokraticus nézetből e vag)' lebeszélésből, ez állás magasztos hivatását fel nem fogva vagy felkarolni nem akarva, egész illedelemmel visszautasitá, s igy első lépésünkben gátra találtunk. Voltak, kik örömmel szegődtek volna hozzánk, de őket mi népszerűségünk kockáztatása nélkül nem használhatók. Egy fiatal egyént szóllitánk fel eztán, ki az ügyvédi pályán tekintélyes állást s népszerűséget vivott ki, s ez Tevely Elek egykori jurátus társom s mindkettőnk szívélyes barátja volt. Ő benne is célunktól elütteténk, s igy emberismeretünk azon tapasztalást nyeré, hogy egész megye szűk arra, hogy valódi tiszta érzetü hazafit választhassunk a birtokos osztályból, némelyiket aristocraticai büszkeség, másokat az anyagi érdek vezényelvén. — Mindegy! Nem veszett ki még azért mindegyik értelmesből a hazaszeretet, ha rögtönözve nem is, reményem vállalkozók s választandókra nézve nem aludt ki. [107] Én, ha valaki, előítéletnek rabja nem valék, s csudálatos mégis / hogy az álom az emberi cselekvényekkel gyakran olly kapcsolatban áll, mintha az ég[nek éber],* dolgaink nehézségei éberen el nem intézhető jövőjét álmainkban igazgatná. Én legalább életem legnevezetesb tárgyait, fordulatát mindenkor megálmodtam, azért e, hogy a lélek a test lankadtságában is folytatja élénk működését, azért e, hogy az emlékező tehetség előtt, melly a multakra kiterjed, a jövő [homálya]* rejtélye sem lehet elzárva, vitassák a lélek [bölcsek]* tanárok, - én mint tényt saját tapasztalatomból állítom. G. fivéremmel ez úttal hasonló történt. Ugyanis:
