Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - "A' szép szabadság..."

és így értékeli „... a szép szabadsággal sokan visszaéltek, Pozsonyban ekkor a szabadságot a csőcselék kihágásokra használta ..." Mégis pályája kezdetétől élete végéig hűséges ifjúsága eszméihez. Emlékezéséből sugárzik a tudós hajlamú ember magatartása, érdeklődése, a földhöz és népéhez közel élő, de társadalmi közegétől lélekben soha el nem szakadt értelmiségié, aki örül a szépen megmunkált földeknek, a parasztság boldogulásának, a csinosodó településeknek. Az „alkotmányos szabadság" rövid időszakát lelkes szavakkal jellemzi Noszlopy Antal: „A szabadság egy új világ mámora, a békés átalakulás aranykora, a szabadság arany időszaka" — ő azonban valóban forradalmárrá válik az események sodrában. 1849 tavaszán, a somogyi felkelés szervezése idején így írja le a szabadság atmoszféráját: „... az útszákon s nyilt tereken vidor élénkség kicsapongás nélkül uralgott, szóval uj világ nyilt mindenfelé, mintha az emberek hosszú álom zsibbasztó karj aiból ébredtek volna fel - és ez igen természetes, a zsarnokság életölő kora mi egyébb zsibbasztó álomnál, s mi hat kedvezőbben emberi kedélyekre, mint a Szabadság arany időszaka, melly alatt maga a természet sőt lég is az egészséges frisült élet virányát hordja keblében." Noszlopy Antalt lenyűgözi a felkelt nép látványa, ereje, önismerete, bölcsessége és áldozatkészsége: „Még is szeretik sokan azon korhadt előítéletet felemlitni, mintha népünk elég érettséggel szabadságra nem birt volna, s máig sem birna. Hát a szabadságra, mellyre mindenki születik, még érni kell? Honnét magyarázható tehát a nép - aristocratia s ugy nevezett miveltebb osztály feletti - honszeretete átaljában, s ha egyes kivételek merültek fel, oka vagy a százados nyomatás által gyökeredzett bizalmatlanságban vagy félrevezetésben keresendő. Én, ki a nép közt forogtam, vagyonosbjainak ugy, mint egyszerű gunyhókbani lakók életét s gondolkozásukat figyelemmel kisérém, s nyilatkozatuknak fültanuja valék: Szivöket önzetlen nemzeti s hazafi érzettől felbuzogni tapasztalam. Még az együgyűek is könnyen hajthatók és képeséthetök. Egy esetet hozok fel, mig ragyogóbb példákra leend alkalmam visszatérni! Egy fuvarossal beszélgetve, előadám, miszerint a haza megmentése után nem fog a haza megfelejtkezni a népre kiterjeszteni atyai figyelmét. — Válaszul nyerem: Nem azért ótalmazzuk mi e földet, mellyet Apáink vérrel szereztek, hogy azért jutalmat nyerjünk, de mert ez a föld mienk magyaroké, illő tehát, hogy saját hazánkban ur ne az idegen legyen." (i.m. 80. p.) A forradalom és a világszabadság híve. Önéletrajzában tíz év távlatából megilletődéssel, pátosszal idézi fel, értékeli és elemzi az 1848—49-es eseményeket. Balogh Gábor és Noszlopy Antal 10—50 évnyi távolságból elmondott emlékezéseiben megjelennek az olyan fogalmak, mint nemzet, nép, haza, hazaszeretet, a nemzeti szimbólumok, mint a magyar nyelv és kultúra, a tánc és a viselet, a nemzeti színek, a nemzeti zászló. Az emlékező vallomásokban a szerzők lényeges kérdésekre keresnek válaszokat, például a nemzetiségekről, arról, hogy szükséges volt e a véráldozat, indokolható-e a győztesek kegyetlenkedése stb. A meggyőződés és hűség, az alkalmazkodás és árulás kérdéseit morális terhekkel, kétkedő gondolkodással fejtegetik. Miközben felidézik a történteket, elemzik, értékelik is azokat, véleményt formálnak kortársaikról, emberi magatartásokról, a népszerűségről, a vallásról, a hatalom és felelősség kérdéséről, a történelem és az idő viszonyáról. Tudják, hogy sokan irányították a forradalmat, akik azt nem is ismerték, s ezzel súlyos károkat okoztak. Döbbent hitetlenséggel olvassa például Noszlopy a Világos előtti napokban a belügyminiszter rendeletét, amely imát, egynapos böjtöt és a nép fanatizálását rendeli el a „muszka" bevonulás ellen, ők már tudják, hogy társadalmi átalakulás csak olyan tempóval történhet, ami arányban áll a tudat kínosan lassú fejlődésével. A kor sajátosságai apró dolgok leírásában is megjelennek {illetve csak azt hiszi az ember, hogy kicsinységek, mégis az emlékezet előhívja őket). így például jellemző, hogy milyen csodálatosan keverik ízekkel,