Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - "A' szép szabadság..."

hangulatokkal a történelmi események bemutatását. Egy-egy ütközet képe összekeveredik komáromi, dunántúli vagy alföldi pörköltszagokkal, a túrós galuska és kerek kenyerek friss illatával. Egyáltalán, a táplákozás, öltözködés leírása fontos helyet kap az ő emlékezéseikben. Pontos, aprólékos emberi portrékat rajzolnak, megtudjuk, hogy milyen csúnya ember a király, milyen szép ember például egy szőlősgazda - a szép és szépség alapvető érték számukra. Észreveszik a táj szépségeit, a tájak, falvak eltérő szokásait is. Az írások érzelmi motiváltsága igen erős és végletes, s ennek megfelelően stílusuk is hol a lelkesültség és a pátosz, hol a teljes kétségbeesés és zavarosság közt ingadozik. A forrásanyag stílusjegyeiben is magán viseli a rendkívüli idők légkörének hangulatát. A szerzők mindannyian az utódokra, az írás hasznosságára hivatkoznak a bevezető sorokban, előszavakban. És végső soron mindegyik esetben kiderül, hogy jelenüknek, kortársaiknak írtak. Erre utalnak a jegyzetelések, az utólagos javítások, az emlékezetből kihullott adatok későbbi pontosítása, hogy újra átdolgoznak részleteket vagy több változata is keletkezik egy-egy szövegnek, hogy bár nyomtatásban nem jelennek meg, kéziratos formában ismertekké válnak, olvassák vagy felolvassák kisebb-nagyobb közösségek, barátok, ismerősök. Az írásoknak aktuális mondandójuk is van, vitáznak az éppen megjelent értékelésekkel, regisztrálják a szóbeszéd híreit, s a hangulatot, amely ezt körülveszi, figyelemmel kísérik a külföldi eseményeket, Kossuth és az emigráció tevékenységét, bírálnak, kitartásra és cselekvésre buzdítanak, még akkor is, ha ők maguk a közéleti szerepre már nem vállalkoznak. Ezek az időközben elfelejtett írások múzeumokban vagy a családi irattárakban vészelték át a két világháború pusztításait. így mégis a tájékoztatni szánt utókorra maradtak, nem mint vitairatok a kortársak számára, hanem mint a múlt dokumentumai, amelyek segítenek felidézni a múlt századi emberek gondjait, szenvedélyeit, a szabadsággal való szembesülést. Megmutatják, ami a század lényege, hogy milyen érzelmi és értelmi változásokkal alakul át az ember két társadalmi rendszer között. És ebben rejlik időszerűségük.