Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

bakonyi kondások által legyilkoltattak. St[ephaics] G[áspár] a néptól kérdi mért nem fegyverzik le a horvátokat, vagy tán ellenségnek sem nézik, nem szégyenli e magát a városi tömeg? Egy a népből, gúnyosan azt válaszolá: „Fegyverezze le az ur, ha tetszik." Erre az ősz táblabíró le ugrik szekeréről, s a sorba állott horvátok elsőjéhez rohan, s dörgő hanggal - le a fegyvert! - parancsol, s ettől elvéve a többi is megdöbben, azt hivén, hogy ő valamelly népparancsnok, s fegyverét lebocsájtja. A hős öreg pedig mindegyiktől elszedé, szekerére rakta, s isteni tisztelet után, a nép éljenzése közt diadallal saját lakába hozá, hol én Pali fiával, volt nemzetöri kapitány tiszttársammal az öreg urat legbensőbb öröm meglepetés könyüivel / fogadván, érte a hirre átjött több szomszéd birtokosokkal diadal poharat üríténk, mi az öregnek jól esett! - Lássátok, ugy mond, fiatal emberek, én vén ember vagyok, táborba nem mehetek, de hon megteszem a magamét, tőlem 78 évestől vegyetek példát! - Mit fog már most csinálni kedves bátyám - kérdé egy ifjú a jelenvoltak közzül - a sok fegyverrel? - Hát felfegyverzem azzal családomat s cselédimet, s ha az istentelen J[elasits] azon gondolatra vetemül, hogy czandra seregét reám hozza, lakom bástyáiból addig lövöldözünk ki, mig egy embere marad. — Szép, hősies elszántság! Ugyan ezen uri emberről mondják, hogy Jfelasits] bevonulása alkalmával találkozván, illy forma párbeszédbe keveredtek egymással: — J: Lesz e szives fogadtatásom ez uri háznál? - Táblabiró: Nem tudom, a várt vendég szivesen láttatik. - J.: Es én? — Táblabíró: Mint ellenség. - J.: Hisz én mint Magyarhon barátja jöttem, a {elforgatásnak indult rendet helyreállítni. - Táblabiró: Mi nem hittük Bán urat, mi rendben vagyunk. - J.: Hogy abban mai'adjanak, őfelsége parancsából be kelle jönnöm. - Táblabíró: Hova szándékozik nagysád? — J.: Pestre, a forradalmi madarak szétugratására. Mit gondol öreg ur, eljutok oda? - Táblabiró: Azt megengedem, de hogy vissza hogy fog e jönni, az már más kérdés!! Jelasich, ki mint ember loyalitásáról volt ismeretes, nem hogy boszankodott volna, sőt ez őszinte öreg magyar uri ember szavaira mosolygott, s dicséretet mondott. Nem lehet szebb egy nemzet nyugalmánál, midőn az jogai telyes érzetében saját napi foglalatosságait folytatva, a középület köpüjét munkás méhként gyarapitni törekszik, / de nincs is boldogabb [uralkodó]* nép, mint hol a törvényes igazság [jelszava]* paizsa alatt, a polgári szabad alkotmány [árnyékában jótékony]* virág lombjai ágoznak szét az általános jobblét szent célja felé. De nagyszerűbb valami s meglepőbb alig képzelhető, mint a jogai tiszta öntudatában megtámadott nemzetet férfias bátorsággal ellenállani a fenyegető viharnak, hol kéz kezet szorít, válhoz váll vettetik, a nemzeti egyetértés angyala keblekbe száll; - ott nincs kétség egy szebb jövőről, megmentetés boldogító álmai valósításáról, szóval az általános nemzeti védelmi mozgás nagyszerű valami, mi hazafi keblet kiapadhatlan kedves érzetbe ragadni képes. Hlyen vala Pest képe ekkor. A megtámadott Nemzet jobbjai Kfossuth] zászlóját körül lepve, „honvédelmi bizottmányt" alakítanak. A sereg szaporításra megfeszített erővel működtek, a lelkes Minister elnöknő s több honleányok s fiak készséggel hon oltárára [rakott]* öszvehordott áldozataik, szóval minden oda mutatott, hogy bár a magas-, s közép aristocratia nagyobb része, mintha a sértett haza ügye nem övék, s ők a hálátlanok annak szülöttei sem volnának, félre vonult, s az önzők nyomorú lelketlen osztálya, kik a Középület romjain várak üdvöket, s inkább haza ellenes, mint semleges helyzetbe léptek. A közvédelemnek annyi lelkes bajnokai meghozandják a szebb jövő várt gyümölcseit, s a haza veszve nem lehet. Mi Után az országgyűlés Ferdinánd királynak telt békés kiegyenlitésre célzó ajánlatai: minő" a Magyarországra esendó'adósság aránylagos elvállalása, s hogy Ferdinánd Budán töltse az év egy részét, s Magyarországtól 6 millió pengő forintnyi évi jövedelemmel ellátandó, sat - elvettetett, nem késett a nemzet a kikerülhellen belháborúra megkívántató „nervus rerura gerendarum"- vagyis pénzről rendelkezni, melly az ország fekvő birtoka biztosítása alapján 75 millió pengő forintokban megállapitatván, — elfogadtatva törvényerejüleg; majd pártfele-