Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

kezetekre oszolva holmi forradalomra nem tartozó tárgyak felett vitatkozott, [addig]* azomban a vész naponta a honra [nagyobb fellegekben]* nehezült, Centralisatio / s holmi [59] ministerialis kérdések foglalák el a napi tanácskozmány figyelmét — miglen azon eszmére jöttek, hogy politikai suly nyerés végett a külföldön is illő volna ügyünket képviseltetni, tettleg ugy, mint írásban — Német honba Szalay László, Angolba Pulszky F., Francia Országba Teleky László forradalmi képviselökül küldetvén. Majd Írásbeli nyilatkozvány szerkesztetett többektől, jelesen G. I. tollából folyt egy hosszas panegyricon, de melly mint többeké megbukván, K[ossuth] L[ajos] közbejárására lön egy feltéve, mellyről ellehet mondani: „hozzá s az ügy szentségéhez méltó volt." Az idő azomban nem várt senkire, az események gyorsan fejlődve haladtak. Ez idő alatt lehete a Rác kegyetlenségekről hallani, mit e hálátlan faj magyar lakos társaik ellenében a Bánátban elkövetett, kiknek nem csak vagyonukat rabiák el, de kik meg nem menekülhettek le ölettek, s ártatlan magyar gyermekek kútba hányatván - egy rác faluban 900 vettetett méllységbe, kövek fejökre gördftetvén, hol 3-ad napig hallatszott a szerencsétlenek égbekiáltó sikoltásuk. De illy egyes, minden emberi érzést borzalommal eltöltő jelenetek nem is hasonlítanak ama vad tényekhez, mit az erdélyi oláhok szinte magyar lakos társaik ellen véghez vittek. Az öldökléseknek vége hossza nem volt, s ezek legborzasztóbbika a brádi család gyilkoltatása, mellyröl könyv is Íratott, leg vérfagyasztóbb undok bün volt, melly családnak minden szüzei Szülők szeme láttára megfertőztettek, vitettek egyenként kinos halálra. Egy leány agg szolga hűsége által megmentetvén - megtébolyodott! Mind e gonoszságok kinek róhatók fel, mint amaz istentelen Camarilla s ezek izgató kolomposainak: Rajocsics Görög Érsek és Janku oláh vezérnek, mint azok bérlett gaz eszközeinek. Az országgyűlés nem késett mindkét helyre elég / sereget küldeni. Még ekkor Ferdinánd [60] levén törvényes király, azt hittük, hogy az ő hűségére esküdött katonaság a Nemzet jogai érdekében száll sikra. De csalódtunk! Felyülről ellenkező s nemzetellenes utasítások főtiszteknek küldetvék, ők elleneink kezére titkosan működtek. Soha nemzettel gyalázatosabb játék nem űzetett. Az álarc legördült — látván t.i. a Nemzet, miként a Fejedelemnek adott szava, sem a Nemzet részéről neki tett nagylelkű ajánlatok sikertelen vettetnek vissza, mégcsak azt sem birván az uralkodótól megnyerni, hogy az év egy részét a hon közepén Budán tölteni Ígérkezzék - folytatá a harcot, melly a milly jogszerű, olly borzasztó eredményű volt. A rácok Sz.tamási s római sáncokba fészkelték magukat, vitézeink többször sikon megrohanva szétverték, de a gyávák mindannyiszor búvó lyukaikba vonultak. Ide is berontani törekvének, de azon németektől maradt vezérek árulása miatt, kiknek keblök ügyünk iránt belső hidegséget érzett, minden eredmény meghiúsult. Hlyen volt Bakonyi ezredes, ki a bástyákról vissza doboltatá hőseinket; Ottinger s az árulók. Ki leghívebb bajnoka volt ügyünknek az Damjanics volt, ki a rácokhoz, bár maga is az volt, illy proclamatiot bocsájta ki: „Ti kutyák! Minthogy ti a magyarok ellen, kik veletek megoszták szabadság jőtéteményit, ellenséges indulattal, fegyverrel feleltek, tudtotokra adom, hogy ha ti meg nem tértek, bennem legnagyobb ellenségteket találandjátok - kiirtalak benneteket utósó csecsemőig, s hogy végre gonosz fajotoknak hire se maradjon, csont halmaitok felett magamat fogom agyon durrantani." — Mind híjába, a Kegyetlenség folyton folyt, a harc fergetege napi renden dülöngött, változó szerencsével. Aggódva nézé a nemzet - mig az országgyűlés még sem akará hinni, hogy a siker hátránya árulásban rejlett, miglen rendithetlen keblű / s lángeszű hazánkfia Percei Mór [fel nem vilá- [61] gositá]* szintoly ékes, mint nyomatékos szónoklattal cáfolva az előtte szóllott kétkedőket, fel nem világítá, s adatokkal, miket a rác táborozás színhelyéről szerzett, be nem bizonyítá: hogy az árulás seregeink vezényletében valódi tény, [ekkor igére]* megjóslá egyúttal, hogy a