Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Ezzel asztán be lett végezve egygy rész; De hátra [A/73] volt még a tengeri le törés! S én pedig míg az megmeg érett, az alatt; Már egy kis kert földel voltam nap alatt, Meljenn egygy nagy ócska kunyhó is vala; De rongyos volt a teteje és fala, Mert csizmadia vőlt, lelkétől ki válva, A szó teljes értelmében - gazdája! De a mit kért, még is meg adtam érte, Bár egygy gararast sem engedett belőlle, Két száz hatvan forintot adtam érte, Ámbár az azt bizonyosann nem érte! Mert a falánn tapasz hátánn, tapasz volt, S a teteje is sok heljenn jukass volt! Nád csörmővel volt a pad és ház tele, És azt mind én tisztogattam ki és le, A nagy párét, melj az ereszig ére, Nád vágóval és kapával vágtam le, A kemencze is tele volt csörmővel, S isten tudja, hogy mikori pernyével! Az ablakának pedig az üvege, Papirossal volt be csirízelgelve, Meszelőt is rég nem látott a fala... Szóval minden képpenn roszsz karban vala! S én azonnal nádat vettem száz kévét, Le eresztettem az egészsz tetejét! Napszámosokat és mestert fogadtam! S kívül, bellől jól meg tapasztgattattam, Egygy szóval őszre, a nagyábol készenn lett, Annyira, hogy benne lakni lehetett. Csak az egyik ablak volt még roszsz karban, [A/74] Mert a ráma gyengénn állott a falban. De darabban kellet hagyni a dolgot a végett: Hogy a tengeri már akkor meg érett! Három hóid tengerim vala, felesben, Meljet a tanyás kapált meg részesben. — Már jól meg ért, és le is törögette, A szárát is le vágta, s be kötötte.