Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Az utánn én haza mentem - és láttam, - Hogy: nem hozzák a pénzt, híjába vártam. — Más nap délben el mentem egygy ügyvédhez, ki még éppen akkor ült az ebédhez, Én addig kint a ház előtt le ültem; De hogy meg ebédelt mindjárt be mentem. S hogy be mentenm, székkel kínált — le ültem, S a bajomat rövideden el mondtam, Meljből mindent meg érthetett gondoltam. S azt monda rá hogy: e bizon szép aktus, Kérdés, hogy nállam van é a kontrektus? Én azt mindjárt a zsebemből ki vettem, És az asztalra elébe le tettem, végig nézte És azt mondta rá mindjárt: Hogy ő Gujás Balázst jól ösmeri már. És azt igen nagyon csudálja: Hogy annyi ideig meg laktam nálla, Monda hogy majd el fog ő bánni vele; De gondolja.. .nem — leszsz szükség esküre! Még majd egygy próbát teszek vele: El hívatom egygy konstáblerrel ide, - S ha nincs othon — el várok rá, - Nem adom be, hátha úgy is meg adná. És maga is baráton majd jöjjön el — Csak úgy harangozás után, majd reggel. El is mentem még harangozás előtt, S már akkor Gujás ott állt a ház előtt. Én be mentem a konyhába és ott — Égett a tűz s pipára gyújték leg ott. A konyhában nem volt senki - leültem Csak egygy kis czicza dorombolt mellettem; De egy leány csak hamar jött ki fele, A szobából s keze fincsákal vőlt tele; Kérdem tőlle, hogy az úr fel kelt e már? fel ám, monda - s meg is regelizett már. - Hogy meg hallá a szavamat — ki jöve a konyhába És monda, hogy menjünk az irodába. — S alig váltánk néhány szót egymás között, És egyszer csak Gujás Balázs is be jött — Az ügyvéd a köszönését fogadta, S elmondá neki, hogy miért hívatta. Balázs pedig hogy azt végig halgatta, Beszélni kezdet egygyet más[t] szipogva,