Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Mert az eső" csaknem minden nap esett, És a búza másik nyáronn szegény lett. Balázs pedig szomorú volt - meg bánta A tettét - És talán azt is: hogy szánta? A lovak megvoltak egészsz Margit napig S fuharozhatott azokonn mind addig; De szolgára nem lett szükség, meg szelelt Idő elölt, talán még ki sem telelt? S a lovakat Margit napkor el adta ez okonn De gondolom - nem sokat nyert azokon! És azutánn mit tehetett a jámbor! Meg fogadta summásnak: Ballá Sándor, Olj fel téttel: hogy az övét fel takarják, Egygyüttesen, s aztán el is nyomtatják Négy köböl búzát adott neki, bért — És még két köböl árpát is mellé — azért Baliának is sok vetése vala ott, Illésinél, s engem is meg fogadott! így lettünk egygyütt takaró és summás, íjjen viczczet csapott magával, Balázs! A ló utánn el adtuk a szerszámot, Mit magunk szereztünk, gyeplőt és hámot, S két fele tettük az árát, s ő vallotta leg több kárát. így - vagy - úgy lett volna jobban? Azt isten tudja leg jobbann, Az eszmét én javaltam — S bizon javát akartam! És így nem leve pénzünk le tett, Mert biz ő csak fuharozni szeretett! Telt az idő, év-év után újulva, Lajos haza jött négy Év múlva - Somogyból: hol négy télen telelt. Azutánn hogy innen hazúl el szelelt: Ott lakott a Zicsi uradalmába A szél malmát vették ki árendába. És ott — ahogy ő azt nekem beszélte, Igen jól, és vígan fojdogált élte.