Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Váradról is haza jöttem egygy év múlva, S a mint mondám tapasztalva s tanulva: Az apám nagyonn szívesen fogadott Mert: Várva várt ide haza a dolog! Az inas is fel szabadult, s haza jött, Ithonn telelt ő is a család között, És azt monda apám tavaszszal: Na Bálint! most egyenlő akarattal Csináljunk egygy új házat: Mert lásd bajos tatarozni e vázat! Most már ithonn van Lajos, Balázs is, Maljd meg jön már az esze annak is. Én azt bár nem sokba vettem; de végre még is rá lettem! Nád volt elég az udvaronn tetőnek: Mit én hordtam javába az időnek, Csak fundamentom hiányzott: S mester, s a mellé munkás: Hogy el készüljön a ház. Hozzá fogtunk a sár munkához leg ott: És Balázs már az első nap ott hagyott! S Lajos is nem sokára, Hasonló képpen jára, S így a mint azt előre is gondoltam, A munkánál csak egyedül maradtam! A sár csinálást meg tettük, s a vájugot ki vetettük, Azután felforgattam, s kúpokbann Oszze raktam. — Akkor azt mondám: ha így áll a dolog! Édes apám! adja el a: vájugot. S maljd akkor ha édes apám meg hal Csináltasson házat az a ki akar! Meg tér ezenn a portánn kettő, vagy három is, S valameljikkel meg lakok magam is! De apám kért, rimánkodott: hogy csak én Már ne hagygyam ott - s igért fűt, fát szokásaként előre — Miként máskor: de én voltam dőre! És végre még is rá lettem csak azért, hogy a Szegény jó anyám is nagyonn kért! s így azutánn én csak otthonn maradtam Akkor nyáronn vetését le arattam, s azutánn el nyomtatta más! Őszre készenn lett a ház. Minden dolog hamar, jól és rendénn ment; S akkor őszönn Eszter húgom férhez ment! Búza és bor lett elég, így ehetett és ihatott a vendég! S én pedig mint jobbnak láttam Azutánn dologra jártam, Magam gazdája lettem — s enyém lett mit kerestem.