Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Voltam takaró és sumás úgy nyáronn, S pertu valának gazdáim mindnyájorm. Bár tisztelem az érdemet; De ki mondom Vélelmemet: Hog)' urat nem szolgállok — A míg a fóldönn járok! Volt búzám Mindég ki maradt tavaszszal - Szalonnám is vegyülve volt avassal. — Tudtam adni kölcsönben is ha kellett - Míg a föld újat termett - Úgy a rokonaimnak, És jó barátaimnak.- Hatvan egygy, és hatvan kettő el tele, s kamra és zsák mind egygyikbe meg tele; De hatvan háromra kelve, Nagy lett a nép ijedelme — Be köszöntött az aszály S por tenger lett a határ: Porból képződének halmok, s éhség miatt el döglének sok barmok, S nem aratott itt e tájonn a szegény nép akkor nyáron! A nyírségben s Erdejbe ment aratni, és ottann telelt. — Én is be jártam akkor Erdélynek egygy részét: Kolozsvár, Dézs és Torda és Felőr vidékét: Nem a szügség kényszeritett bojgani. Mert volt búzám és Szalonnám tavaji; De mivel látni vágytam a testvér hont, - meg láttam. Eggy jó barátommal mentem oda el Kocsinn: hogy ő majd ki telel, Lova, maga családjával, felesége S kis fiával — Hogyha pedig nyomtatni valót kapunk úgy tavaszig én is Ottann maradok és mint villás dolgozok; De már akkor mindenütt volt nyomtató, És nem akadt sehol nyomtatni való, így azutánn fuharozáshoz fogtunk; De abból bizon meg élni szűken telt; Külömbenn is az engem érdekelt! S így tovább nem maradhattam Szegény komámat ott hagytam. Olj reménnyel: hogy ha meg élhetnének, valahogyan ott ki telelhetnének! Jó fuhar béreket adtak ott pedig Kolozsvártól számítva Nagy Váradig, És onnan azutánn tovább A vaspájánn szállították. -