Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

III-DIK ÉV TIZED Ennek az elején már következtek Meg jegyzésre méltó dolgok és tettek: Ama nagy és dicső napok ... Esztendő s néhány hónapok ... Melyre büszkénn dobog fel Mindég a magyar kebel: Ezer nyólcz száz negyvennyólcz negyvenkilencz Volt magyar hazánkra a tizenkilencz Század csillaga és napja, Melytől örök fénnyét kapja, Míg létezik „Hunia" S élni fog egy hű fia. De könyveket írtak aról a nagyok, Kik mellett én csak egy kis porszem vagyok. S én tehát csak azt jegyzem fel, Mi közelebbről érdekel Engemet alapjára — E könyvecske lapjára. Ezer nyólczszáz negyvennyólczba, tavasszal, Honunkba tört Jelasics, tűzzel vassal, S meg zendült a „talpra magyar" Talponn is lett minden magyar, A ki csak fel kelhetett, Áldozni vért s életet. Két százezer honvéd termett, mint a fű A hazáért élni, halni, igaz s hű. Lengett a nemzeti zászló Falunn, városonn, s toborzó Hangozott, és honvéddé lett Kibenn pesgett még élet. Sóvár vágygyal szemléltem a verbunkot, Hétről hétre hogy vitték az újonczol, Czimbora pajtás és koma, Már mind honvéd ... mind katona! óh! hogy én nem lehettem Fájt - hogy nyomorult lettem!