Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

És a mi több - e könyvecske barátom! Elejétől a végéig sajátom. Évek ólta Írogatom — Saját eszme gondolatom Utánn, a verset bele, S már jóformánn meg tele! ... Haladtak az évek - az idő el jár Éppen tizenhét esztendős voltam már, Mikor a pennához nyúltam, S írni másodszor tanultam, Mit aztán folyvást tettem, S többé nem felejtettem. El repült a két három év mint a szél, S aról ez élet „balada" nem beszél, Tizenhéttől kezdve húszig, Minden nyom nélkül át kúszik, Nem vettem abban észre Méltót a meg jegyzésre. A huszadik élet évem el értem — Nyíló virúlást csak alig reméltem, Mint a fa, melynek gyökerénn Féreg rág, úgy tengődtem én — Melyenn csenevész az ág, S csak későnn nyílik virág. Akkor is csak fakó szinű, szomorú, Melyből nem lessz disz csokor és koszorú Mit leány fűz örömébe! S nem tűnik senki szemébe, Mert az ifjú csak színt lát, Nem vizsgálja a szagát.