Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

És tán orvosért küldenek? Óh nem nem! Más úton rendelkezének felőliem, Hogy és miként — el mondom im: Asszonyok lettek orvosim, S a gyűlés hogy össze ált, Ki ezt ki azt komendált ... Miket telyesfteni alig győztek, Füvet fát és gyökeret össze főztek. S végre fekete nadálytő Lett gyógyszereim közt a fő — S a gyermeki meleg vér, Melytől pesgett még az ér. S még alighogy csak egy hónapjára járt ... Mennem kellett úgy a hogy tudtam mindjárt, Mert a lovak - szegény párák Gyakran éhenn s szomjann várak, - Még csak botonn járék bár Hogy reájok nézzek már. Végre aztán meg fort, meg erössödött, Mint a hogy mondják - bele öröködött! Bár csámpára járt is a láb De én azért tovább tovább Haladva botorkáltam ... S kapáltam és kaszáltam. A könyveket úgy télenn ha kaphattam, Suhadár koromban is olvasgattam, A történelmet valóba ... — S bibliát is hébe hóba Olvasgatni szerettem Mikor szerét tehettem. I )e az írást, mikorra észre vettem Egésszen úgy s annyira el feledtem: Hogy csak alig tudtam bírni A nevemet is le írni ... Magamat meg dorgáltam S egy kis könyvet formáltam. És úgy télenn addig irkáltam bele, Egyet és mást, míg végtére meg tele. És ma írok, bárha éppen Nem is tudom nagyon szépen A betűket le rakni De el lehet olvasni!