Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Én pedig szárny lebegtetve, mint a fürj, Mert ott lógott a nyakamon a kis szűr! Még egy darabig repültem, És azután el terültem: Mint gyáva béka, hanyatt, A kocsi kerék alatt. Jobb bokámon ment keresztül a kerék, Csak az volt a nagy szerencse és derék ... A mint el maradtam leg ott — A másik is rám nem hajtott A mint nyomon követett S még összéb nem töretett. De az elöli mászva ki hengerültem, Annak köszönöm hogy meg menekültem, A bor csiszárok más képpen Rám hajtottak volna éppenn, A mint nyomban nyargaltak — Bár menteni akartak. Meg adták volna a végső kenetet, Ha be végeztem volna ott az életet, Bár ha úgy történt volna haj ! Az nem lett volna oly nagy baj — Meg szűntem volna élni ... Élni - és nem remélni. De ha még összébb tört volna, úgy az már [B/14] Százszorta rosszabb lett volna amannál, De nem történt sem ez sem az! Ki lett mondva az „ultima" A fátum vezérétől ... Láthatatlan kezétől. Hatalmas fegyverét reám ki lőtte, S meg kelle magamat adnom előtte. Élek ma is mint nyomorult, Reám örök felhő borúit. S tűrnöm kell e felleget, Mert oszlatni nem lehet. Aztán meg fogták a lovat, és másnap Haza érkeztünk a borral, czakompak, S engem össze törve rázva, Ölben vittek be a házba, Sohalytozva felettem Hogy nyomorúltá lettem ...