Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Mind ez mily kedves volt nekem Istenem! Eszembe jut, ha azt vissza képzelem, Porból kerekíténk várat, S tornyot, istállót és házat Kis vályogokból raktunk, Mily édesenn mulattunk! ... De mindezek, hogy az évek haladtak Egymás után sorba mind el maradtak. A mint nőttem - nem sokára, Nem hagytak éppen fiára Alig hogy észre vettem — Mikor kis diák lettem: Hogy ne legyek éppen tudatlan kába, Édes anyám fel adott oskolába: Csak alig tölték hat évet, Mikor a tanító bé vett, S tanulni jártam szépenn Negyedfél évig éppenn! És az idők alatt tanultam sokat, Csudásnál csudásabb mesés dolgokat, Emberekről, állatokról, Isten, ördög s angyalokról, Melyekenn csak ámultam, Csudálkozva bámultam, De az írás és olvasás volt a fő — A tudomány abból ered, abból nő, Minden tudománnak magva, Az örök időktől fogva. Növését az segíti, Mert napként melegíti. Tanultam ábéczét, zsoltárt és vallást, Kistükört, szó ejtegetést, számolást, Ezeket végig tanultam, S mindegyikéből okultam A mennyire lehetett, Gyermek észtől telhetet.