Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."

A' mint a' pénzt Detsi estve által adta, Másnap viradóra azt elő hozatta. A' Feleségemtói a mint számon vette, Azonnal azt mingyárt tártzájába tette. Az egész vagyonát kabáttyát rá vette, A' mint előbb mondám a' tsőszünk el vitte. Mikor osztán később a' mint észre vették, Az el vitt öszveget rajtunk követelték. Az adó hivatal úgy úgy ránk ijesztett, Ott is vakartuk már a' hol nem viszketett. És hogy a' vizsgálat igazsággá váljon, Méltóbb követelés Sallay Mihályon Maradt, feletkezve nyugtát sem vett róla, Rá sem gondolt jól a pokolra valóra. Meg fizettették e' vagy mire döntődött,* Vagy pedig még ő is lehet fel mentődött. A' Király nevében ezek a tsempészek, Soraimba értve a' paprikás részek, Csak iljeket értve foglalnak ők helyet, Mert nem érdemelnek tisztelettel nevet. A' mikor az Isten régenten büntetett, Sáskák sokságával fa fű emésztetett. Ha Isten tsapásul rajtunk még tenyészti, Az egész Nemzetet majd mind fel emészti. Mint a Jézsuviták a' régi időbenn, Rabolták az oltárt a' Jézus nevében, Ezek is úgy bántak a rajok bízottal, Nem érték meg kevés egy vagy két forintal. De már most nem úgy van, ámbár sok az adó, Nints a nagy Kaszszákba éppen ilyen radó. [26] Lehet még sorsunk is jobb létre viradó, Mert törzsök be vevő, torzsok a' ki adó, Lehet ott még a nép előre halladó, És jó reménységgel szerentse várandó. Boldog az a' Nemzet hol a' Fő Kegyelmes, De úgy hogy ha hozzá a' Nép engedelmes. Akkor van jól élte szerentséssen sorsa, Ha szél vész tengerén van jó Kormányossá, Ügyiben bajában van jó pátrónussa, A' Zsarnok nem lehet mindenkor gyilkosa. Belől ről jó rendbe tartyák a' Népeket, Kívülről nem féltik az Ország széleket. Ha a' Nép közt meg van az áldott békesség, A' feljebb valónak az illő tisztesség, * Meg fizettették Sallai Mihállyal ezt utóbb.