Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."

A Koronát pedig a' Főidbe rejtette, De annak helyzetét nem éppen szerette, Mert olj drága kintsnek a' főidben heverni, Nem illik azt szennyes földel be keverni. Titkon utasított, hogy ne veszszen kárba, így tétette viszsza a' Budai Várba. Jött a Német sereg utánna szaporán, Majd tsak nem mindenüt a' Kossuthnak nyomán. Hol van Kossuth betyár tsak azt tudakozták, Hogy már majd megfogják ők azt el gondolták. De Kossuth Lajosnak több volt ám az esze, Mert már ő akkorra el halladott meszssze. Török földön volt már Késérő hadával, Minden kintsét pakba el vitte magával. A midőn előszször Viddin alá száltak, A' rendet meg tartva katonássan áltak. Kossuth jelentette mingyár a' Basának, Kérte menekültét mind egygyik társának. A' Basa írt mingyár tüstént a' Szultánnak, Kossuth és népei Viddinbe valának. A Ditső Szultántol rögtön jött rendelet, Melyben párt fogásul ez volt a végezet, Rendeljenek nékik menekülő helyet, A' meg kívántató szükséges élelmet. A Kossutot védem; és azt meg is hagyom, Erőszakra senkit egygyet ki ne adjon. A' midőn az Osztrák Konzul őket kérte, De ebben ő tsalfa tzélját el nem érte, Mert a' mint a' Szultán rendeletben hagyta, Konzul kérésére őket ki nem adta. Sumlán adtak nékik helyet telelőre, A' hol számíthattak biztos pihenőre. Ott kaptak pénzt, egyéb élelmet Sumlába, Tavaszszal oszlottak szett a' nagy Világba. Kossuth sorsát midőn az Angolok tudták, Diszessen fel szerelt gőz hajóba várták, Hogy ők adhas&anak néki tiszteletet. Annak a' kiben van Nemzeti szeretet. Mingyár fel karolták egész tsaládjával, Egy két jó barátját mellyet vitt magával, És vitték Londonba tisztelgő pompával, Éljen kiáltással, zene és fákjákkal! Utóbb el hajózott ment az Olasz Honba, Ott tette lakását Fő Város Turinba. Mert már Világosnál meg volt az árulás, A' Muszka tisztekkel titkonn alkudozás.