Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."

Minden jó hazafit táplált a' reménység, El nem tántorított a tsüggedő kéttség, Minden kinek az lett főkötelessége, Sem ide, sem oda, Fegyver lett a' vége. Előszször is mingyárt lett az Ország gyüllés, Hazánk oltalmára hűséggel esküvés. Lettek meg választott Magyar Miniszterek, Még István Hertzeg is, mind derék emberek. Lettek új törvények mindenről végezet, De a' Bétsi udvar bele nem egygyezett. Mindenki Nemzet őr a' Magyar Hazában, Rendelkezés útján mind egyen ruhában. Egyen ruha mellé kis szélű kalapot, Hevenyébe némely mindjár nem is kapott. Ki szegezett kaszák készültek fegyverül, Azzal is vághatott némely ki emberül. A' Magyar katonák kül Országba voltak, A' Németek pedig mind el takarodtak. Akkor hevenyébe az egész Országba, Fegyver is kevés volt egész fegyver tárba. Majd ki ürült minden a Budai Várba, És a' Katonai minden Kaszárnyákba. Hát még pénzünk hogy leszsz így szoll a' kívánság, Azt feleli Kossuth: azt kérni gyávaság. Nem koldulunk sehol, majd tsináljunk magunk, Majd bővibe leszünk, mert most szűken vagyunk. Mingyár Kossuth lett a' pénz űgy igazgató, Annak tanáttsára mindenki halgató. És őlett mindenben Ország Kormányzója, A' szükséges tervek jól ki dolgozója. Mint nagy észszel bíró már annyira haladt, Katonát, pénzt, fegyvert, rövid idő alatt, Ki állított mindent Hazánk védelmére, Hogy tzélját el érje annak idejére. Szembe tűnő volt itt az erő ki fejtés, Nem akadáljozott semmi ellen vetés. Rátz, Horvát és Német, Szerbiány meg verve, Nem kevés számmal lett a' földön heverve. Mind ezenn Nemzetek ellenünk állítva, Fegyvert fogtak midőn el voltak ámitva. Hív Magyar vezérink sok tsatát meg nyertek, Kiket el kergetve a' vagy széjjel vertek. Ezt szinte olvasták minden kül Nemzetek, Hogy a' hírlapokon majd minden felzetek