Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."

Első Ferentz Császár és Ferdinánd fija, Kiket Császároknak tisztelt Ausztria, Nékünk Magyaroknak hű királyink voltak, Ősi jogunk védők a' míg meg nem haltak. Légyen értek mindég Ditső emlékezet, Mert míg éltek hozzánk Zsarnok nem férkezett. Jósef Fő Hertzegünk! Országunk Nádora! Szép emlékezetben légyen áldott pora; Élvezzen a' Menyben Angyali életet! Mert híven szerette a' Magyar Nemzetet; A' Német Fő Rendek tsak halálát várták, Fel tett szándékjokat titokba tartották. De ezt Kossuth Lajos mint Ország követe, Mint nagy észszel bíró, mind ezt észre vette, Hogy mit akarnak ők velünk Magyarokkal, Mint más Országbeli Nemzet lakosokkal. Tudta hogy a' Német irigyli már nagyonn, Hogy az Ország gazdag, finántz még sem vagyon. Hogy ha ilj Országot finántzia kezel, Jövedelem be jön ebből sok száz ezer. Mondám: a' mint Kossuth mind ezt észre vette, El nem titkolhata hanem ő hirdette. Lelkes Magyarjait azonnal értette: Mit akar a' német ki is jelentette, ősi szabadságunk, monda: ne engedjük, A' mihez jogunk van áztat követeljük. El is készitettek tizenkét pontokat, A' melyben meg írtak bizonyos okokat. Fel is terjesztették azt Bétsben kegyesen, Melyet Ő Felsége fogadott szívesen. Meg volt ő Tisztelve az Ország gyülléssel, Szíveskedjék köztünk a' megjelenéssel. De ezt a Királyi tsalád nem engedte, A' mint a' pontokat látva észre vette, Hogy azt ő Felsége mind meg ajánlotta, A Királyi tsalád le rezignáltatta. A' fel adás módját Battyáni követte, Mint küldött Követet fejbe is lövette. Mint ha le ölt volna nem egygyet ha ezret, Mellyel a Magyarnak nagy bánatot szerzett. Nagy ingerlés lett ez a' Nemzetre nézve, Mert boszszúját ránk meg adta tetézve. És mint hogy e' Nemzet szabadsághoz szokott, A' foradalomra ez adott nagy okot.* * Más változatban: A foradalomra ezek adtak okot.