Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."

A' Magyar határba a' midőn be értek, Már ott a' félelmen örömet tseréltek, A' félelem helyett bátorságot vettek, Öröm fogadással ditséretet nyertek. De majd mire értek haza olj sokára, Szegény Magyar Hazánk halotti torára, Mert már akkor készült a' titkos árulás, A mely nékünk utóbb lett igen nagy romlás. Mihelyt jelentette a' vezér elveit, Nem szerette Kossuth Görgei terveit, Mert élt a gyanúval és nem is hibázott, Gondossan ügyelve mindég jól vigyázott, És észre is vette a' titkos árulást, Mingyár el is kezdte a' sajnos vándorlást. Mert midőn Szolnoknál a' vég döntő tsata, Az osztrák seregnek úgy szívére hata, Kéntelen volt Muszka segittséget kérni, így tudta kárunkra a' tzélját el érni. De lássuk előszször mint volt Magyar Ország, Hogy használja most is Német a' vagy Osztrák. Miért volt szüksége annyira védeni, Jó fejős tehenét annyira félteni. Van Magyar Országnak sok drága Bányája, Mely sok hasznot be ád a' Német konyhára. Arany, ezüst, réz, vas, mindenféle gyárak, Melyei diszeskednek Bétsben a' raktárak. Hát még a' só bányát, a' Róna térséget, Hol az áldott jó föld terem sót eleget. Ezek Magyar Ország sok hasznot adója, Talán egy sem magyar a hasznát be hajtója. És a' német fizet Arannyal, ezüstéi, A magyar papírral vagy pedig réz pénzel. Sok volna le írni majd minden okokat, Csak a' mik röviden fel adják magokat. De még sem volt akkor az osztrák olj verem, Finántzot nem tudtuk mitsoda fán terem. Nem volt akkor semmi fogyasztási adó, Nem is volt a' dob szó annyira riadó. Ingyen termett földje minden kinek dohányt, A' Magyar trafikér semmi pénzt ki nem hánt, Nem petsételt finántz pintzébe hordókat, Sem pedig pálinkát főző kazánokat. Ha férjét az Özvegy temetni késérte, Zsarnoki büntetést nem kívántak érte.