Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim
dennapi gyakorlattal, és előőrsi szolgálattal a monostori szőlőhegyekben töltöttük. Élelmezé[69] sünk kifogástalan volt, mert szakáes/nénk nagyon jól főzött, s az őszes tiszti karnak annyi tömegű járuléka volt mindenből, hogy még bizony inasainknak is jutott kellő eledel. A baromfiféle nagyon drága volt, mert Komárom körül levén zárolva a németektől, csak csempészve került a Dunán ilyesféle hozzánk - egy liba 6 f, egy récze 3-4 frt, csibe 2 f. volt darabja. — Itt is meglepett azomban bennünket a Kolera, minden előzmény nélkül egy napon közülünk Vasvári nevezetű hadnagy halt meg néhány órai roszul lét után. Egy éjszaka engemet is meg támadott, nagyon roszul voltam. Mártinkovits jó barátom szives ápolása, meleg burogatásai következtében azomban pár napi gyengélkedés után elmúlt./ [70] Még gyengén éreztem magamat, midőn Klapka az örökemlékü augusztus 3-iki kirohanását, a németeknek teljes szétszórását megtette, ha ő arcz élbe később támad Ács felé, a németből nem menekült volna meg senki. Igy is Győr és vidéke oly rohamos és szánandó zavart futást még nem láttak, de tán a történelem sem látott soha, mert a futók öszekeveredve minden nemből, mezitlábosan is fegyver nélkül iramodtak, ki merre tudott és látott. Augusztus 2-án estve indultunk ki a 3-ik számú sánczból, mentünk egész éjjel, s szürkületkor voltunk Almáson, az itteni helyőrség meglepetve néhány ágyú lövés után elszaladt [71] Esztergomba. Innen Tatán átt jöttünk Mocsának, itt a dombon egy rög/tönzött sánczban volt a deutsmeister regement, ez meg adta magát puska lövés nélkül, tovább az igmándi gyepeken fogtuk el a fő seregnek 1000 dr. ökrét, számos zab készletét, s az ezeket kisérő német katonaságot, köztök sok oroszt. Bábolna mellett elhaladva Ácsra mentünk, ezt már kiürítve találtuk, a németek a várfelöli támadás következtében korábban elszaladtak, mint sem mi hátuk mögé kerülhettünk. Az elfogott deutsmeisterek közül egy szegény közlegényt el löketett lovával egy nyargaló huszár. Mikor feltápászkodott, nem álhatta meg s ily szavakra fakadt: „Ja wirklich ich habe heute a grossze malheur"* — előttem a szenvedő képe máig is szegénynek. [72] / Gönyüig jöttünk fel ez nap. Lovadnál a németeknek egy hidjok volt a Dunán, ezen menekültek sokan Csallóköznek, az itt levő készletük, sok hajójuk gabonával terhelten a magyarok kezébe került, egyik hajójukról kaptunk mi is Zwiebach - kétzersült - tudja Isten hány éves prófuntot, ez volt napi eledelünk, s nyughelyünk egy homok buczkás szántóföld. Elég nagy ut volt egy napra; el is fáradtam kegyetlenül, mert előző napi komoly bajom miatt külömben is gyenge voltam. Másnap feljöttünk Győrbe, a szigeten tul a Tókón száltunk táborba, de már másnap be[73] szállásoltak bennünket. Én Mártinkovitsal az apácza uttzában / olyan háznál voltam, a hol a gazda elmenekült a németekkel, a nök kiket láttunk nagyon csúnyán néztek reánk. Soká nem voltunk terhökre, mert egész nap távol voltunk gyakorlat és szolgálatban. Gyül helyünk szabad időnkben a Lojd kávéház volt, étkezésünk Uj városban az „aranybárány"-ban — bizony ekkor sejtelmem sem volt, hogy leendő kedves feleségem ott lakott közel hozzám, az akkor még 10-11 éves kis leány. Nyólcz napot töltöttünk Győrben elég jól — csupán egy kivégzést bántam meg, hogy láttam - ez Hannibál Lajos sopron megyei tisztviselő, német érzelmű ur volt, a huszárok fogták el, s [74] a homok gödröknél lőtték agyon, — köpczös 30-40 év közöt/ti szelid kinézésű ember volt, szegény igen áhítatosan imádkozott, s csókolta a kezében levő feszületet; mint honárulót lőtték agyon, három közvitéz egyszerre 5-6 lépés távolból. Győrből Mednyánszky ezredes parancsnoksága alatt Veszprémbe mentünk. Porvánál a legénység a lakosoktól házanként kapott étkezést; századunkat midőn elhelyeztem, a községbiró házához tértem be, s ott a kapuban találkoztam Bezerédy Imre régi ismerősöm * Ma valóban nagyon szerencséden vagyok.
