Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

ként meg ált a sereg egy része, s csatát vívott az üldöző némettel mind adig, mig az elébb csatázó rész rajtok átt nem vonult, - egy ember sem vonult ki a csatából másképpen, mint lépést. / [56] Este alig hogy meg érkeztünk az aszódi táborba, a csallóközi részen megtámadott bennünket a németek egy része, késő sötétig folyt az ágyú tüz, de egyébre nem került a dolog. Mi megtartottuk táborhelyünket, s másnap visza vonultunk Komáromhoz. Itt jött táborunkba Saáry Gergely ur Diszeli és miskei birtokos földes urnák Vincze nevü fia, kit én mint kis gyermeket Pápán tanitottam - egy 15-16 éves gyerek. Azzal fogadtam, hogy attya tudta nélkül jött ugy e el, s megvallotta szökését — és bent a várban több hét óta kapszli csinállásra [57] használják. Midőn kért, hogy vegyem onnan ki, Mártinkovits Béla üteg parancsnok bará/tom fogadta tüzérei közé, s eszközölte ki a várboli elbocsáttatását. Junius 29-ikig voltunk Komáromban beszállásolva, a czigány mezőn gyakorlatot tartottunk mindennap. Itt történt velem, hogy atillámat reggel hon hagyva zsebébe felejtem tárczámat egy 10 frtos bankjegyei, s mire visza jöttünk, ellopták az atillámból erszényestől külömben egész életemben soha nem vesztettem el egy filléremet sem. Junius 29-én foglalták el a németek Győrt s verték onnét ki Pöltenberget, ki azt Aprilban Komárom felszabadittása óta elfoglalva tartotta. Görgei minket ez napon segitségül akart hozni Győrbe, de csak [58] Gönyöig jöhettünk; s on/nét a Győrből hátrállókkal Komáromba mentünk. Itt a 3-ik számú sánczba, ujszőnynél a mint a vasúti vonat egy kis tunnelen átt fut - balra telepedtünk meg. Kettőnknek Mártinkovits kapitányai volt sátorunk, élelmezésünket a várból kaptuk, a hova havonként bizonyos öszeget fizettünk, s ezért mindenféle élelmet - még bort, pálinkát és szivart is kaptunk. Fogadtunk egy szakácsnét, s minden tiszt, velünk az őrnagy Rezsnyi is, egy igazán müveit, tengerészeti académiát végzett 25-26 éves nagyon derék ember - együtt [59] evett. Én akkor sem ittam, mint egész életemben egyebet víznél - járandóságomat a / bor — pálinkából, mik pompás neszméli borok és régi szilva pálinkából voltak, az én kedves barátom Mártinkovits Káról kapta, ki azt nem csak megérdemelte, de szerette is, bádog csutoráját soha sem hagyta el, ha uton voltunk. Július 2-án a németek Hajnau - a később gyalázatos hirre vergődött vérszopó hóhér - főparancsnoksága alatt egész erejökkel megtámadták Komáromot. - Azt mondják, hogy egy e czélra önként válalkozott csapat, a monostori fő sánczot bevenni volt szervezve, s valóban ezen félig kész kis erődig maguk előtt űzve a dunaparton fel állított előőrsünket, be is [60] hatol/tak, de az ágyú dörejre ott megjelent Görgei személyes parancsnoksága alatt - a mieinktől visza verve lettek, s a más sánczok ellen ugyan ekkor folyt ágyúboli támadás is a mieinktől visza veretett. Minket ez alkalomal átt vittek a 4-ik számú sánczba, a mint ott felállítva voltunk, egy ágyú golyó a sánczon keresztül beugrott közibénk, szerencsétlenségére az első sorbeli fiu nem figyelt, annak ment, s az utánna való két más legényt is kiütötte a sorból, lábaikat törte el; — egyébb baj nálunk nem történt. [61] Julius 11-én mi támadtuk meg az őszes vonalon a németeket. Időköz/ben lovassági öszecsapások mindennap voltak, s elő Örsi gyalog támadások - volt alkalmunk bennök gyönyörködni. Midőn a sánczokból kijöttünk, ott hol most szántóföldek vannak, nagy gyöp legelők terültek cl, s egy kis időre itt megalva, le is heveredtünk. Én elkezdtem egyik tiszt pajtásom Schvarczkopf - bánáti igen derék s szép fiúval tréfálni, hogy ha elesik a csatában, mit hagy nekem örökül? Költsönösen abban állapodtunk meg, hogy én az ő szép fekete paripáját, viszont ő az enyimet fogja örökölni. [62] A németek fő hadi szállása a faluban Ácson volt, az erdőt is ők bir/ták s attól keletre az ugy nevezett Herkály pusztát. — Nekünk mindenek felett ki kellett őket az erdőből verni, s azt egész nagyságában a Dunáig elfoglalva, hátuk mögé kerülni. Egyenes vonalba mentünk a