Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

ként meg ált a sereg egy része, s csatát vívott az üldöző némettel mind adig, mig az elébb csa­tázó rész rajtok átt nem vonult, - egy ember sem vonult ki a csatából másképpen, mint lépést. / [56] Este alig hogy meg érkeztünk az aszódi táborba, a csallóközi részen megtámadott bennün­ket a németek egy része, késő sötétig folyt az ágyú tüz, de egyébre nem került a dolog. Mi megtartottuk táborhelyünket, s másnap visza vonultunk Komáromhoz. Itt jött táborunkba Saáry Gergely ur Diszeli és miskei birtokos földes urnák Vincze nevü fia, kit én mint kis gyermeket Pápán tanitottam - egy 15-16 éves gyerek. Azzal fogadtam, hogy attya tudta nél­kül jött ugy e el, s megvallotta szökését — és bent a várban több hét óta kapszli csinállásra [57] használják. Midőn kért, hogy vegyem onnan ki, Mártinkovits Béla üteg parancsnok bará/tom fogadta tüzérei közé, s eszközölte ki a várboli elbocsáttatását. Junius 29-ikig voltunk Komáromban beszállásolva, a czigány mezőn gyakorlatot tartot­tunk mindennap. Itt történt velem, hogy atillámat reggel hon hagyva zsebébe felejtem tárczámat egy 10 frtos bankjegyei, s mire visza jöttünk, ellopták az atillámból erszényestől ­külömben egész életemben soha nem vesztettem el egy filléremet sem. Junius 29-én foglal­ták el a németek Győrt s verték onnét ki Pöltenberget, ki azt Aprilban Komárom felszabadit­tása óta elfoglalva tartotta. Görgei minket ez napon segitségül akart hozni Győrbe, de csak [58] Gönyöig jöhettünk; s on/nét a Győrből hátrállókkal Komáromba mentünk. Itt a 3-ik számú sánczba, ujszőnynél a mint a vasúti vonat egy kis tunnelen átt fut - balra telepedtünk meg. Kettőnknek Mártinkovits kapitányai volt sátorunk, élelmezésünket a várból kaptuk, a hova havonként bizonyos öszeget fizettünk, s ezért mindenféle élelmet - még bort, pálinkát és szi­vart is kaptunk. Fogadtunk egy szakácsnét, s minden tiszt, velünk az őrnagy Rezsnyi is, egy igazán müveit, tengerészeti académiát végzett 25-26 éves nagyon derék ember - együtt [59] evett. Én akkor sem ittam, mint egész életemben egyebet víznél - járandóságomat a / bor — pálinkából, mik pompás neszméli borok és régi szilva pálinkából voltak, az én kedves bará­tom Mártinkovits Káról kapta, ki azt nem csak megérdemelte, de szerette is, bádog csutorá­ját soha sem hagyta el, ha uton voltunk. Július 2-án a németek Hajnau - a később gyalázatos hirre vergődött vérszopó hóhér - főpa­rancsnoksága alatt egész erejökkel megtámadták Komáromot. - Azt mondják, hogy egy e czélra önként válalkozott csapat, a monostori fő sánczot bevenni volt szervezve, s valóban ezen félig kész kis erődig maguk előtt űzve a dunaparton fel állított előőrsünket, be is [60] hatol/tak, de az ágyú dörejre ott megjelent Görgei személyes parancsnoksága alatt - a mieink­től visza verve lettek, s a más sánczok ellen ugyan ekkor folyt ágyúboli támadás is a mieinktől visza veretett. Minket ez alkalomal átt vittek a 4-ik számú sánczba, a mint ott felállítva voltunk, egy ágyú golyó a sánczon keresztül beugrott közibénk, szerencsétlenségére az első sorbeli fiu nem fi­gyelt, annak ment, s az utánna való két más legényt is kiütötte a sorból, lábaikat törte el; — egyébb baj nálunk nem történt. [61] Julius 11-én mi támadtuk meg az őszes vonalon a németeket. Időköz/ben lovassági öszecsapások mindennap voltak, s elő Örsi gyalog támadások - volt alkalmunk bennök gyö­nyörködni. Midőn a sánczokból kijöttünk, ott hol most szántóföldek vannak, nagy gyöp lege­lők terültek cl, s egy kis időre itt megalva, le is heveredtünk. Én elkezdtem egyik tiszt pajtá­som Schvarczkopf - bánáti igen derék s szép fiúval tréfálni, hogy ha elesik a csatában, mit hagy nekem örökül? Költsönösen abban állapodtunk meg, hogy én az ő szép fekete paripáját, viszont ő az enyimet fogja örökölni. [62] A németek fő hadi szállása a faluban Ácson volt, az erdőt is ők bir/ták s attól keletre az ugy nevezett Herkály pusztát. — Nekünk mindenek felett ki kellett őket az erdőből verni, s azt egész nagyságában a Dunáig elfoglalva, hátuk mögé kerülni. Egyenes vonalba mentünk a

Next

/
Thumbnails
Contents