Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim
3-ik számú sánczból az erdőnek, behatoltunk annak közepéig, elűzve és elfogva előőrseiket. Hanem mikor ide értünk, utunkat álták az egész nagyságukban nekünk szemközt ágaikkal kidöntögetett oly roppant menyiségü fák, hogy ember magasságot is meghaladtak, s mögöttök az egész vonalon reánk várakozó németek sortüzeket löveltek. Tovább hatolnunk lehetetlen / volt, s gyors iramban vonultunk mindig az erdőben a Duna [63] felé, reménylvén, hogy ott átt merintünk sikerűi, de mire ide értünk, akkor már a mieink, kik ezen arczvonalban jöttek, viszaveredtek, egy a dunaparton egy magas dombon levő erődített helyből, s mi oly tömeges ágyú tűzben jutottunk, hogy tovább mennünk lehetetlenné vált. Ezen csata is elveszett. Görgei ez alkalomal - állítólag huszártól - a fején egy lovasági támadásban súlyos sebet kapott, ugy hogy a csata színhelyéről távoznia is kellett. A magyar sereg annélkül, hogy csak legkevesebbet is üldözve lett volna, vi/sza ment Komáromba, a hol [64] már ekkor régen elvetve volt a viszavonás magva, s az árulásé Görgeitöl, kinek rég parancsa volt le menni seregével Pesten átt a Tiszához, s egyesülni a vég eldöntésre az ottani seregei — mi előtt a muszkák tömege az ország szívét eléri, s Hajnauval egyesülhet. A kormányzótól egymást érték az e tárgybani biztosok Görgeihez, de ö nem engedelmeskedett - áruló régi tisztekkel, különösen valami Bájer nevezetű részeges gaz némettel — ki vezérkari főnöke volt - fennen hangoztatták Kossuth és a kormány gyalázását s az engedetlenséget. / Görgei egy felfuvalkodott tót ember, ki árulásával sirba taszittá az országot, bitófa- [65] ra s számos évi börtönre és számkivetésre juttatott annyi ezer becsületes ön feláldozó hazafit, ki engemet is egyszer, midőn napos tisztképpen zászlóaljamtól nála küldetésben voltam, azért hogy nyakkendőm nem volt, a mit soha sem viseltem, be akart záratni.* Ha emlékem nem csal, ugy Jul 19-én távozott Komáromból, akkor midőn már útjában találta a német főerőt, előtte a muszka sereget, ki akkor ért el a tisza mellé, midőn a döntő csata Temesvárnál elveszett, midőn saját serege a folytonos muszka üldözéstől kimerült, sőt Nagy Sándor az igaz hazafi tábornok hadtestét - kit haza szeretetéért, s hogy / az ő árulását nem hclyeslé - [66] Debreczennél a muszka túl erő által majd tönkre veretett, pedig közelében volt. Előtte való estvefelé, velünk is felszedették minden szereinket a 3-ik számú sánczból, s sötétben kiindítottak. Nem nagy távolságra mentünk - meg állottunk, én épen az nap roszul s fáradtnak éreztem magamat, kihúzódtam a sorból s a sötétségbeni tapogatódzás után meggyőződtem, hogy sánczok között vagyunk, — leültem, hátamat a sáncznak vetem, s mély álomba merültem azonnal. Szürkületkor ébredtem fel, a 8-ik számú sánczban, ott volt zászlóaljam. Máig sem tudom, hogy ide akartak e bennünket hozni, vagy Gör/gei magával vinni szándékozott, — [67] utóbb a hir ezt szárnyalta, s hogy csupán a feledékenység volt oka ott maradásunknak. Bár mint történt, nagyon sok szenvedéstől menekültünk meg s keserű üldüztetéstöl Görgeinek fegyver letétele után, mert a korábban is volt tiszteket tömegesen zárták be több évi börtönre, a honvédtiszteket meg kíméletlenül besorozták német ezredekbe küzembereknek, úgy a közhonvédeket is, a kiket csak kézre keríthettek. A Julius 11-iki csata emlittésekor felejtem megjegyezni, hogy az én Schvarczkopf pajtásom szegény vagy elesett, vagy elfogták, többé soha nem láttuk, s nem hal/lottunk róla sémit. [68] Fekete lovát s egyébb eszközét eladták s a begyült pénzt ismert rokonainak részére Ujfalusi kapitány kezéhez tették le, ki földije volt. Görgei elvonulása után Klapka tábornok volt a komáromi főparancsnok, s ennek hadtestéhez lettünk mi is beosztva, laktunk a 3-ik számú sánczban a monostoron, s csináltunk magunknak Mártinkovits Károlyal egy föld gunyhót is, a minek rendes teteje volt gyepből, közepén egy mélyedés, a két szélén egy diván gyepből, a min aludtunk és ültünk. Időnket min* Balogh Jenő" bejegyzése: Sajnos ez elfogult rész volt. A mondatot áthúzta ugyanő.
