Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

Május 20-án estve - az ágyuk folytonos morgása közben — megkezdtük azonnal a lajtorják elhordását, s a vár falakhoz! támasztást, — részesültünk ez alatt nem csak puska golyók szünetleni sivittásában, de ugy nevezett handgránátokban is, a miket kézzel szórtak hozzánk, s leestükben sültek el, s röpültek belőle szét a kis golyók. Én épen a fehérvári kapunál voltam elfoglalva, Gerzsó barátom néhány lépéssel tovább, midőn bal oldalába lövést kapott, s a további teendők egyedül reám maradtak, - őt egy pár fiúval elvezettettem. Mire virradni kezdett, készen voltunk a létrák feltámasztásával. Ó Buda felől / egy csekély [38] résen a mieink már behatoltak, s megkezdödöt az általános ostrom az egész vonalon. Mentünk mi is fel a lajtorján éppen a kapu mellett, a hol a bástya teljesen ép volt. Itt az őrség már komoly ellent állást kifejteni nem mert, történtek reánk egyesektől lövések, de tömeges védelmet nem találtunk. Gyülhelyül előre a fő őrség volt kiszabva, én is oda mentem mindenek előtt, ott találtam és láttam Czuczor Gergelyt, kit a mieink szabadítottak ki fogságából, s lelkesen meg éljeneztük. - Ide volt öszpontositva a várbeli őrség is mint fogoly - ezek között az olaszok, a Zanini ezred egy zászlóalja — átt is jöt/tek a magyarokhoz. - [39] A foglyok közt a nagyobb számúak horvátok, határőrök voltak, bizony ezeket nem szerettük, s az el esettek nagy tömegét ezek képezték. El esett maga Henczi tábornok is, némelyek szerint - a bástyánál, személyes védelemben, mások szerint megsebesülése bizonytalanul történt — élve vitték szállására, de a május 21iki nagy napot nem élte tul. Már bent voltunk a várban, midőn egy nagy robaj történt a lánczhidfőnél Buda felöl, a hol nagy magas, két öles vastag fenyőszálok védték a bástyától fogva mindenütt jobbról és balról a várbelieknek víz vezetékét a Dunából - itt a lánczhid alá volt ásva, s szándé/kában ált a [40] németeknek azt légbe röpitteni. — Ezen gonosz tettre nem kisebb egyén mint Arnold tüzér ezredes válalkozott, a fent emiitett robajt ő okozta, de a gondviselés nem engedte, hogy czélját érje — az akna nem sült el, ő maga öszeégve maradt holtan ott. A mint némileg öszeverődött zászlóaljunk, én egy kissé szét néztem a várban. Az 0 Buda felöli templomnál legalább találtam 50-60 holt embert, el fedték testükkel a templom környékét, a vár elö részén magasabb rangú tisztek holt testét az utzán, a királyi lak előtt egy zöld karosszékben ülve egy közhonvédet, fején német tábornoki kalapál, s jó ízűn ette prófontját. / De midőn a várból - a királyi várkertnél - természetesen lajtorján le jöttem, [41] mert sehol egy kesedék hibája sem volt a bástyának, láttam elesett honvédeket is tömegesen, kiváló szép fiatal embereket — tiszteket is köztük — megtudtam volna őket siratni. A mint le értem első dolgom volt Gerzsó barátomat felkeresni, megtaláltam a várbástyához nem messze, hol meg sebesült, egy emeletes házban, hol a sebesülteket kötözték s amputálták — bizony Istenemre mondom a padlőni vér ellepte a csizma talpát. Szegény barátomat nem láttam többé — kórházba került, s ötöd napra sebében meg halt. A várban fent találkoztam Pap / Gábor jelenleg komáromi lelkész s református püspökkel [42] is május 22-én, a mikor ott hála adó isteni tisztelet tartatott a vár bevételének meg ünneplésére, s a hová minden zászlóaljból bizonyos számú honvéd volt kirendelve megjelenés végett; a mi embereinket Pestről az uj épületből én vezettem átt. — Azt kérdi tőlem Pap Gábor: — tudom e, hogy Györffy Endre a vár bevételénél meg sebesült, Ó Budán a sorompó melletti első háznál jobbra fekszik betegen. Embereim haza kisérését másra bizva, szegény Endrét azonnal felkerestem, ágyékában bal felöl kapott puska lövést, s a golyót még megtalálni sem sikerült, oly mélyen behatolt. Meglehe/tös állapotban — komoly fájdalmak nélkül találtam öt, kinek előzőleg hol létéről [43] sem tudtam semmit, - egy és jó fia volt szülőinek - apja nagyon büszke volt reá, kitűnően is tanult, édes annya nagyon derék aszony; - még azon nap értesítettem szülőit, meg irtam kö-