Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

mintha sárral bekenték volna, s ily állapotban mentünk sötét éjszaka Poroszlóra, s érkeztünk ott meg éjfélkor. Gondoskodva semmiről sem volt, a hideg éjszakán átt ázva az egerfarmosi sártól sokat szenvedtünk, az egyes lakók szürüs kertjeiből hozattunk szalmát és a tisza partján termett nádas szénát, abból raktunk tüzet, s szárogattam meg én is nem csak csizma kapczámat, de [5] sáros gatyámat is. — Alvásról illy viszonyok között nem is / lehetett szó, virradatkor tovább mentünk, s berukkoltunk a csata előtti állomásunkra Tiszafüredre. Poroszlótól idáig egy a tisza folyótól elárasztani szokott vizlapályos területen vezett átt egy magas töltés ut egész a tiszafüred előtti nagy tisza hidig — mely mint már megemlittém, sánczokkal volt megerősítve. - Midőn a hadtest már tul volt a Tiszán, lovasság jött kémszemlélni bennünket Poroszló felöl, de egy két eleibe küldött ágyú golyótól megintve — visza vonult s mi többé ez alkalomal ellenséget nem is láttunk. [6] Görgeinek a kápolnai csatában / részt nem vett hadteste Mezőkövesden elvált a többitől, s fentebb Csegénél ment átt a Tiszán, de itt Tiszafüreden egyesült velünk, sőt mivel őt mulasztás és engedetlenséggel vádolta Dembinszky — más részről meg ekkor már nyujtogatá fenyegetését a hadtestébeni gőg, hogy a tisztek csak Görgei alatt kívánnak szolgálni, külömben is Dembinszky a főparancsnokságra képtelen — s magát az itt levő Szemere Bertalan fő hadbiztost reá is vették, hogy Dembinszkyt tegye le s tényleg őt őrizett alá is vetették. A zavar [7] kiegyenlittésére eljött Debreczenböl Kossuth Lajos - és az / eredmény Görgeinek főparancsnokká történt kinevezése lett. Állittólag maga Görgey ugy nyilatkozott saját magaviselete felett, hogy ha ő Dembinszky helyébe van, Görgeit engedetlenségeért főbe löveti. - Ez alkalommal láttam Kosuthot a pozsonyi ország gyűlés befejezte után majd egy évre több izben az utzán. Végtelen sokan voltunk ekkor Tiszafüreden néhány nap, itt találkoztam Györffy Endrével is, ki ekkor már tiszt volt a Gujon hadtestében, - elragadtatva beszélt a Branyiskói merész és kihiresült csatáról, hol ők egy oly nagy hegyet ostromoltak meg - s keltek átt azon, - hogy az [8] ágyukat csak emberi / erővel vihették átt. — Gujonl midőn tervét nyilvánittá valóban kinevették, s vállalatát lehetetlennek tartották. — Olvastam Gel its munkájában, hogy ő a németek háta mögé az erdőben trombitásokat csempészet be, s azok háta mögött velők rohamra fúvatott, és a németek szépen elfutottak. — Schlikk az osztrákok legképzettebb tábornoka vesztett is csatát. Mi ezúttal is mint korábban Tiszafüreden maradtunk, s tettük az átkozott sáncz őrizetet a hídnál, párszor elmentünk Kisújszállás Törökszentmiklóson átt Czibakházára, s ez utat már [9] anyiszor tettük és megszoktuk / hogy a beszállásolást csak azon utasíttassál foganatosítottuk, hogy mindenki menjen a volt ismerős helyére s utóbb már a szállásadóinknál mint jó ismerősök fogadtattunk. Márczius 19-én ismét Czibakházánal voltunk, átt keltünk itt a Tiszán, nagyon sok erő volt együtt, nagy tábor mindnyájan csatát reményeltünk, azomban estefelé Czibakházára vonult be a nagyobb rész — mi a Tisza mellett a hídon túl telepedtünk meg, szerencsétlenségünkre éjjel egy kegyetlen északi szélre nagy hideg s havas idő lett fagygyal - fa nem volt egyébb a [íoj tiszaparti nyers fűzfánál, s reggelre az előőrsön néhány honvéd meg is fagyott. / A csata végképp elmaradt, másnap mi is átt mentünk a Tiszán Czibakházára, a hidon ált maga Kossuth Lajos is - előtte mentünk el, ekkor láttam utoljára. Czibakházárol Mezőtúrra mentünk, a Körös folyó partján fekszik ez a nagy mezőváros, nagyon gazdag talajú vidéken, életemben itt láttam a legnagyobb, s tán a legjobb kenyeret is — egy nagyon jó módú egyszerű földmives-birtokosnál voltunk vagy 22 beszállásolva, - mindjárt hozzá nyúltunk az asztalon levő nagy kenyérhez, s edtünk nem várva kínálást vagy enge-