Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

jobbra, ezért változó szerencsével folyt a / harcz, mig nem déltájon a mieink elvesztették, s el- [95] lenünkben is oly tömegesen léptek fel az osztrák ágyuk, hogy a mieink a Lehel huszárokkal együtt mellettünk elvágtattak — a falut a németek felgyújtották a benne levő Dommiguelek kiverettek, s ágyuktol üldözve mi is sebesen visza vonultunk - mi csakhamar futássá vált. Futás közben különösen a még akkor fehér szijas Dommiguelekre lőttek, láttam többeket elesni — még markotános aszonyokat is. Futásunk közben láttam először Aulich tábornokot, rettenthetlen nyugalomal törekedve a rendet helyre állittani, a mi csekély idő után meg is történt. Üldözve sem lettünk, lovasságot nem is láttunk. Füzesabonyban állapodtunk meg, itt kaptunk némü enni valót, s még az nap Mező/kö- [96] vesdre mentünk. — Kápolnánál Dembinszky volt a főparancsnok, ki a lengyel 36-iki felkelésben hírre tett szert, de ezen csatánál nagyon sok hibát s mulasztást követett el. Ez és Görgei irigysége, - ki már ekkor maga felett senkit sem türt, s seregét egészen kivonta a csatából — volt oka az ütközet részünkröli elvesztenek. - Mezőkövesden Görgei is egyesült velünk - a németek Eger felöl megtámadtak bennünket, de ágyuk s lovasságuk veszteségével véresen visza lettek utasítva. - Nagyon szép tábor s rendszeresen elhelyezve volt itt együtt. Élelemben meglehetős hiány volt, inasom a podgyászommal s szürdolmányomal még Kairól elszaladt, nagyon éreztem hiányát annál inkább, mert folyton hideg volt, sátor nélkül háltunk az ég alatt s regeire el lepett bennünket a hó. /Másnap. Más nap délután innen megindultunk, előzőleg Lóskay káplárt — keszthelyi igen jó fiút - be- II. Füzet [l] küldtem Mezőkövesdre, hogy valamit éleimül hozzon magával, mire elindultunk még nem jött meg, útban ért el bennünket, s hozott a szűre csuklájába kifőtt, de zsiratlan metétet egyebet kapni képtelen volt, ezt egy jó lelkű mezőkövesdi aszony rakta be a szürcsukjába, az övéi számára délre készitett mácsikbol, — bizony a szükség itt is parancsolt, s én nagyon jó ízűen markoláztam ki a csukjából a hideg mácsikot útközben. Alkonyai tájban érkeztünk Egerfarmosba, viszafelé a kápolnai csata színhelyéhez, de jóval déliebb irányban./ [2] Míg hogy elhelyezkedtünk a falu déli oldalán egy nagyon lapályos s vizenyős gyöpségen, a hol leülni is ugy lehetett, hogy szalmát tettünk alánk — s alig hogy a fegyvert öszerakva némü élelemért küldtünk a faluba, — a minket Eger felöl őrszemei kísért németek megtámadtak bennünket, s anyiban zavart csináltak, hogy több zászlóalj és üteg be sem vonult az állomás helyére. A támadásra fegyverhez nyúltunk, a faluba küldött fiuk szaladtak csapatosan hozzánk, s sorakoztak a fel állított zászlóaljba. - Soha el nem felejtett fika leleményességnek voltam századunkban tanuja - egy Horváth nevezetű keszthelyi fiu fehér réczét / hozott magával, s [3] mivel rögtön elhelyezni nem tudta, de elereszteni sem akarta, feje és nyakával bele dugta a nadrág szija közé, s ugy ált fel vele arczélbe helyére. - Minden komoly helyzetünk daczára is nagyon mosolyogtunk a zsákmányon; s a fika élelmességén. Szurony támadásra nem került a csata - ágyú harcz volt egész setétig, a mikor hadtestünk elvonult Poroszló felé egy a falu mellett levő úgynevezett egerfolyón keresztül, a mi 10-12 öl széles volt, s hid nélkül jártak rajta [keresztül]* által. - A mi zászlóaljunk volt utolsó — őt rendelték fedezetül. Előttünk elvonult mindenki, s az emiitett folyót sárral anyira tele zavarták, hogy / az többé nem víz - de a szoros értelemben sár volt, benne az ágyuk meg sülyedtek, [4] ezeket ki kellett emelnünk, csizmámon befolyt — a szárafelett - a sár, nadrágom ugy nézett ki * áthúzva