Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

Kedves anyámnak nagy szomorúságot okoztam, midőn ügyvédi pályára léptem - gyakornokul, a helyett, hogy még Pápán a theologiát végezve pap lettem volna. Édes atyám nem ellenezte ezen lépésemet, sőt némü megnyugvását lelte abban, hogy neki is lesz egy ügyvéd fia, a ki / őt és családját az esetleges jogsértések ellen megvédi. Ez időben szegény atyámnak [37] János bátyámmal együtt csak az által okoztunk némü szomorúságot, hogy kértük őt a napi események között nagy port vert political változásnak, a nemesi osztály önkénytes adózásának el fogadására. Zala v[á]r[me]gyében ezen kérdés által nagyon fel voltak izgatva a kedélyek, a nemesi nem adózó félnek ámíttója Eorintos János, egy vagyonikig tönkre jutott jellemtelen ur, izgatott a nemesi osztály közt oly eredményei, hogy országos hírre tett [szert]*, s pénzért a leg galádabb kihágásokra csábított igen sokakat. A vármegye követeinek utasi/tásul ohajtá ezt - több szabad gondolkodású megyével együtt [38] — adni, s ezen czélból a befolyással biró urak, legelöl köztük a forradalom után vértanúságot szenvedett Csányy László — a balaton melléki, - Zala v[á]r[me]gyének legmiveltebb nemesi osztályát törekvék ennek elfogadására megnyerni. Ezek között édes atyám is kértünkre megérté az idő jelét s önként lemondva szerinte nemesi ősi jussáról, az adózók sora között volt ő is. 1845-ik év augustus havában, hogy iskoláimat bevégeztem — alig pár héti otthon lét s készültsége után kedves anyámnak - elfoglaltam ugy nevezett patvaristai állásomat Csáb / Ren- [39] deken Barcza Sándor urnái Zala v[á]r[me]gye fő ügyészénél, a szó legszorosabb értelmében jellem — tudomány - miveltség - s nemes bánásmódban rendkívül kitűnő, még csak 35 év körül levő, nagyon előkelő családbeli urnái, kinél a megelőző évben az én gyermekkoromtól fogva szeretett kedves barátom, volt tanulótársam Kerkapoly Káról volt szinte patvarista, kitől midőn felölem Barcza Sándor ur az életben általa soha nem látott felöl — kérdést tett, - mint nekem sokszor monda — azt az ajánlatot tette, hogy őnála szorgalmasabb patvaristát talál bennem, mert én a reám bizandokat elvégezem akkorra, mig ő azok felett gondol/kozni szokott. [40] Az időben a patvarista állások között sok oldalú tapasztaltsága, s a megyébeni ismerettség szerzés tekintetéből, a főügyész melletti volt a legkitűnőbb, jövedelem nem volt semmi, sőt a törvénykezések s közgyűlések idejében Zala Egerszegen kelletvén legalább négyszer egy évben több heteket tölteni, szálláson kivül ön magának kellett élelmezését is sajátjából fedezni. Egy év alatt egy izben voltam Letenyén Gróf Andrásy Gyula édes annya birtokán úriszéki jegyző az úrbéri tagosittási ügyben, akkor kaptam az uradalomtól 5 frtot; külömben egész év alatt egy fillért sem./ Hogy Barcza Sándor úrhoz juthattam, azt nagy részben János bátyámnak köszönhettem, ki [41] ekkor már rég ügyvéd, s egyúttal a tapolczai járásnak egyik szolgabirája is volt, ő kérte fel előre számomra ezen jó helyet, s az ajánlatot mint fentebb érintem Kerkapoly Káról is támogatá. Mikor Csáb Rendekre meg érkeztem s magamat jelentem, éppen egy elöfogati nyugtát kellett írni főnökömnek az ott várakozó jobbágy ember javára, mert az időben az 1848-ik évben történt jobbágy felszabadittásig - a megyei tisztviselő soha sem utazott saját alkalmán, hanem a jobbágyok voltak kötelesek saját lovaikon őket szállittani, mértföldekként meghatá/rozott díjért, a mi adójukba be lett számítva. - Az időben minden adót a nemetlen [42] osztály viselt — a vér adóval együtt, az őfiai levén kötelesek szolgálni katona képpen is, a nemes ember csak a haza veszélye esetén kelt fel -- insurgált ön költségén. A fent jelzett elöfogati nyugtának kiállittása volt első dolgom. * Balogh Jenő utólagos bejegyzése