Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
háramlóit! De vessünk lepelt a multakra! Megtértek ők! Legyenek üdvezletünk tárgyai, de tudják meg, hogy ama czél, / mellynek elérése után törekednek, csak akkor lehet nemes reá- [359] juk, s egészre nézve üdves és tartós, ha mind azon előítéleteiket levetkezik, mellyek eddigi büszkeségeiket okozák; ha a bizalom hangja a szeretet s jó indulaté; a kéz, mellyet kézhez nyújtanak a testvériség érzetéből ered; ugy lehet tartós, ha elismerik, miként a sors kegyenczének lenni magában nem érdem, azzá csak az erényes tettek által válik; ha elismerik, miként a náluknál szegényebb sorsuak ugyan azon természet, ugyan azon hon gyermekei lévén a föld áldása s maga az élet nem kizárólag számukra teremtetett. S midőn elég hazaszeretetet penditnek ajkaikon, az összes állam tettleges áldozatot követel töle nyert jótetteiért pótlékul, s ha netalán kötelességeikről megfelejtkeznének, mellyek másokéinál, helyzetöknél fogva tőlük többet igényelnek, az állam felettük uralkodó hatalma ismerendi a módot, melly túlszárnyalásaikat kürül nyirva, a közös rendeltetés nagy czéljához vissza tereli. Tudják meg szóval, miként ők a nemzetnek tehetséges tagjai, de nem a nemzet, ennek magva a nép, azon nép, melly nem rég a mindenható dus gazdagságtól kifosztott ereit mutogatá, melly szelid, méltányos, nem túlkövetelő, de érzi emberi méltóságát, s megtanult gyűlölni minden önkényt, bár honnét, bár mi szin alatt keletkezzék, s a fukaroktól vissza tudandja követelni ama szentséges jogokat, mellyek erössebbek, mint ősi árulás által (nagyobb részt) szerzett / vagyonaitok. Kik ezeket érzik s belátják, s a magas kötelességekkel ugy mint jogokkal meg- [360] barátkoznak, lépjenek a térre, Istenemre! nem sikamlanak meg, s minél kevesebb leend követelések, annál nagyobb tisztelet s kitüntetés pályájára hivatvák! Ezek előre bocsájtása után nézzük hazánk szellemi mozgalmait, s derült arczal nézzünk közel jövőnk elé. A zsarnokság undorító korában legelső ellenhatást idézett elő a vallási kérdés. Midőn a polgári életre nehezült minden nemei a nyomatásnak - kivéve az emiitettem egyszeri gyász példát — nem merült fel eset, mellyben a nemzeti ellenszegülés jele, szóval bár, nyilatkozott volna. A mind két evangélikai párt felekezetüekre - meggyőződésök, s ősi szokásaik ellenére - reá tolni akart 1859-ki Sept. 18-án kibocsájtott nyiltparancs, önkényes beavatkozási csinja az osztrák kormánynak megtéve hatását, melynek czélja volt az evangélicusok belszervezeti kormányát kezeikből kiragadva, saját kezeibe venni át, az oskolai rendszer alapelveit is, hol még reá nem mehetett, magához ragadni, melly annál leverőbben hatott minden becsületes polgárra, mivel a nemzetiséget a lekiismeret korlátozásával egybekapcsolva elraboltatni látta. Már 4-5 évekkel ezelőtt Gr. Than Leo küzoktatási és vallási minister egy kiadott Terve által tön hasonló kisérletet, / de az meghiúsult. A legutóbbi kiadványi parancsok, bárha a [361] physicai erőszakolás rémfegyverével támogattatvák, olly ellenszenv és tettre adtak alkalmat, melly a kormányi terv életbe léptetését lehetlenítve, annak csak eggyé olvadt nemzet hulláin lehetende sükert szerezni, annál inkább, mert e kérdést a közéleti jogokból kipusztított világi és egyházi nem protestánsok is zászlóikra fogadni készek lettének, benne találva fel a támpontot, mellyre polgári szabadságaikat építendők valának. — És itt tisztelettel hajoljunk meg Protestáns Egyházaink lelkes papjai előtt, kik - csekély kivétellel - általános példáját adák vallásuk, nemzetiségök szabadság szeretetének, még tündöklőbb hazafiságot tanusitvák az által, hogy a felülről reájok mosolygó csáb ígéreteket, anyagi hasznot becsületes szegénységök s lelki meggyözödésöknek hátterébe szoríták. A történelem egykor nem feledendi tetteik maradandó emlékét feljegyezni az utókornak. A sok jelesek közzül Tisza Kálmán, Gr. Dégenfeld, Lónyay Menyhért világiakat; az egyháziakétól Balog Péter Superintendenst és Tót Péter Szabolcs megyei lelkészeket emelem ki, kik a Debreczeni s egyébb közhelyeken férfias bátorsággal buzdíták ügyfeleiket. Ugy szinte a Miskolczi Gyűlésen Apostol Pál s Nagy Gedeon érdemelnek kitüntetést, Szepességen Zsedényi Ede, s a
