Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

köztiszteletü Catholikus egri Érsek Bartakovits, ki páratlan hazafisággal ügyünk mellé csat[362] lakozott. / Hogy a bécsi kormány, melly polgári jogainkat az önkény rendszere lealázó jármába huzá, a protestáns vallást, ennek belszervezetét háborítva, hasonló mintára akará vonni, igen természetes; miután a protestáns vallás alapelveinél fogva már szabadságot feltételez, melly minden zsarnok előtt gyűlöletes; de nem kevésbé sérté az, miszerint az egybeolvadt akarat s férfias szilárdság erkölcsi hatalma a protestantismusnak oda fejlett, mellyen a kormány akarata és jogtalan törekvése hajótörést szenvedett. Fog é engedni? Kíváncsiak vagyunk tudni. Annyi bizonyos, hogy mi csak akkor engedünk, ha utolsó emberünk keblében megszűnt dobogni a szép és jó ügyérti érzelem. A másik nemzeti létünk élet csiráját mutató jelenet a Kazinczy ünnepély volt, mellyet már mint jégtörő irodalmárunk százados születési napját megületni a magyar nemzet utódai által méltányosnak tartva, megpendité Lévay Jósef ez előtt egy évvel már, - de szava tán azért, hogy becsületes író és polgár, nem pedig valamelly gőgös és dus tekintély ajkai ejtek ki — és indítványa elhangzott nyom és süker nélkül, miglen utóbb csakugyan valami láthatlan tekintély titkos géniusza sugallatára megtartatása az emiitettem ünnepélynek meghatároztatott [363] múlt 859-ki ősz elő havában (h. j. e.), még pedig olly roppant számú részve/vők jelenlétében, melly egy nemzet s megtiszteltje emlékének megfelelt. Bánta is a sárga irigység érte a szomszéd almán utódoknak nem tömegét, mert ez irányunkban jobb akarat s indulatú, de zsoldos lelkű firkászait, kik midőn az ünnepély nagyszerűségét lealázandók kérdek — Ki volt az a Kazinczy, hogy őt a magyarok még Schillerrel hasonlítják össze? - kimutaták irodalom s történelembeni járatlanságaikat, s nevetséges tudatlanságukban ama kiskorúságot, mellyben nekünk, kik az ő halványukat ismerjük s tiszteljük, egy századdal utánunk állanak. Vagy talán azt állítják a gyáva sógorok, miszerint mi az ő nagy férfiáikat ismerni inkább is tartozunk? De már ezért engedjenek meg maguknak, mert ez nem tudjuk minő előítélet, gőg vagy hiúság forrásából vette magát, de annyit tudunk, hogy minden nemzetnek érzeni s érteni kell a hálaadót, mellyel az érte nagyszerű áldozatokat tett fiai emléke iránt viseltetni tartozik, és saját hona nagy érdemekben tündöklő fiait elejbe kell tenni a mivelt világ vélemény szerinti tudomány legelső hősének. A nem igen rég elhalt Humbolt Sándor a jelen élőmiveitek közt tanbuvárlatait legfelyebb vívó, az egész Europa méltányló elismerése és bámulatával találkozott és előttük szinte / [364] tisztelet tárgya, magyarok előtt, mint az emberi tökélyre fáklyát elő hordozó lángész. Az is igaz, hogy emberiség szempontja a nemzetiségnek előtte áll, de szerintem minden nemzet előtt házi halványul csak az tiszteltethetik kitünőleg, melly saját faja felvirágzására, megmentésére legnagyobb befolyással volt! Tiszteljék szomszédaink Schillert, mi még jobban Kazinczyt, s nem irigyeljük a Francziától a dicsőséget, hogy ő legelső természet búvárt nemzett, midőn minden értelmi fensősége mellett is a legelnyomotlabb ncpcsordákéhoz hasonló, vagy tán nehezebb lánczokat csörget. A hon központi Városában megtartott ünnepély az egész hon, sőt Erdély vidékére villanyszerüleg kihatván, majd mindenütt hasonló, bár kissebb szerű lelkesedés jellemzé a tisztelgőket. Ugy hogy a magyar nemzetnek illy, mintegy varázs vessző illetésére létesült mutatványai meglepek azokat is, kik a nép egyetértésére vezénylő jeleknek legkevésbé szeretnek nézői lenni. Innét vevé forrását ama gyanúsítás, s lehet nem alaptalanul, hogy illy demonstratiok leple alatt messzebbre ható politikai czélok lappangnak. A kimenetel megtanitand! Megjegyzendő e helyütt, miként Külhonban is megülték elszakadt fiaink! S itt a honi ünnepély legkitűnőbb férfiai B. Eötves Jósef remek szónoklata, Tompa és Szász Károly költeményeik által valának. Egy szende körben általam mondott példányt itt közlök: /