Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

12 tagból e morál testület kebeléből kiválaszott Nemzeti Tanács és Ministerium, akár törvény alkotás, akár morális suly tekéntetében ki ne pótolhatta volna amazok helyét, söt ama titkos ellen forradalmi ármány s czivódások, mellyek a nemzet erejét gyengiték, ez által elmaradva, több hasznot s eredményt nyújtottak volna. Hát ezeknek mi lett volna teendőjük? — kérdé valaki. Egyszerű válaszom ez: „fegyver a kezünkbe, egy utasítás, parancs, hogy mindegyikek mint [egy egy]* 30.000-nyi lélek képviselője s bizalmi férfia fejenként ugyanannyi zászlóaljai aljon a honvédelmi síkra" - ha nem, lépjen fel helyette más bizalomra érdemesb; - tessék utánna számítni, milly erővel gyarapul a nemzet ereje, hadserege illy 300 uj őrnagyok zászlóaljával. Azon ellenvetés, hogy felszerelésök költséges, nehézségekkel járó, nevetséges, ha meggondoljuk, miként a legkissebb megye is egy zászlóalj fentartását csakúgy viselhetendé biztos eredmény reményében, mint adá a zsoldot a követeknek, kiket nagyrészt némaságuk, dőzsölésök vagy czivódásaikért fizetett. Hátra van még bukásunk stratégiai szempontból tekintendő oldala. Én katonának nem ne[192J veltetém, / tisztelt szülőim, beteg sajátsága szerént a kornak, mellybe tanpályám folyt, Verbőczy Corpus Jurisával célozván be temjénezni agyamat, mint a melly a táblabiró világban a kiképzés első feladata lön. Megtevém kedvekért! De keblem soha illy száraz tannal öszhangzásban nem volt; s igy a mi kevés hadi jártassággal birok, azt csekély tapasztalatom s belátásomnak köszönhetem. Mindazáltal megvagyok győződve, hogy bármelly katonai tekintély egyet ért velem abban, miként nem lehet nagyobb anomália, mint honvédő sereget túlnyomó, kivált lovasság s tüzérségben erős ellenfél ellenébe síkságra, ott is elpusztult falvak romjain át összevissza hurcolni. Nem volt e Magyarhonnak alkalmasb helye, erdős hegyes vidéke, hol a népnek is hasznát tudhatá lovasság ellen venni? Jól tudom, hogy ez az áruló terve volt, ki éhséggel, fáradtsággal kimerített katonáit kész akarva vivé a mészárszékre, melly undok lelkének kiszámított célja volt. De itt is már arra térek, hogy egy ügyes kormány eszén olly szembetünöleg nem járhat keresztül eggyes hadvezér annyira, hogy önkényes akaratának annyi polgári s katonai egyének gyáva eszközeivé legyenek! Ide zárom berekesztésül Könyvem II-dik kötetének rém példájául, gyűlöletéül a boldogabb utódnak e sorokat: Átok Görgeire: Szörnyetegről szóllok, Isten boszuja Kit kárhozat méhéből földre tett, sat ... Számüzetési éveim, tapasztalatim, időközben felmerült világ események feletti jegyzetim, nézetim a III-dik kötetbe foglalvák.