Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

azon lágyságból folyt, mellyel a minden aljas eszközt felhasznált ellenfél irányában a nagy lelkű magyar kormány járt el - ők kímélték a vért, hogy a miénk özönnel ontassék! Veszprémbeni időzésünk első napjait már azon szép süker koszoruzá, miszerint e városon átvonult több külföldi s németek után vitetni rendelt holmiknak, mint posztó, bakancs, réz, gyolcs, gyúpor , külföldi 50.000 szivar, s árulók javaiból le foglalt gyapjú, osztrákoknak hajtatni szándokolt marhák, sertések, juhok, sat. birtokába jutottunk, mellyeknek hadseregünktől nélkülözhető részét, a magyar kormánytól elszakadvák már ekkor, Komárom várába vitetni rendeltük, azon meggyőződésben élve, miként azt legjobb kezek közzé, haza oltárára rakjuk!! Megemlítendőnek tartom a veszprémi tehetős polgárok s polgárnők katonáink irányában tanúsított azon áldozat készségeiket, miszerént őket több napokon át, a kellő szükségleten tul élelmi szerekkel ellátni, egymással vetélkedtek. Hlyen volt többek közt az özvegy Tallián gazdag urnő, testvér sógorom nénje, ki külömben szükmar/ku létére ökröket vágatott, több [177J rendbeli hordó borokat küldött a táborzó vitézeknek. Legkedvesebb volt azon meglepetésünk, mellyet Klapka s Ujházy L. Komáromból hozzánk küldött, egész forradalmi időszak alatt leg eredmény dúsabb tartalmú Placatjuk okozott, megértvén abból ama gazdag nyereményt tárgyazó foglalványt, melly nagyszerű győzelemnek is ritka gyümölcse szokott lenni, mint például: 35.000 pozsonyi mérő gabona, liszt, 4.000-nyi hizott sertés, 2000 hizott gőböly, nagy mennyiségű hadi öltönyök, pénz, bankó prés, fegyverek, sat., sat., ... mellyek szinte az osztrák zsoldosok részére szállitandók valának. - Okunk vala általános örömre ragadtatni, minek, [közzétételére nagyszerű népgyűlést határozván]* valamint Ujházy által közlött terv, miszerint a Bakonyi oldalon egy 80 ezerből álló hadtest alakitlassék, mellyre a haza azon esetre is, ha az aldunai tábort vész érendné, Komáromra támaszkodva, mint kőszirt fenáljon! — nyilvánossá tételt igényelvén, nagyszerű népgyűlést határozónk, mellynek egyedüli szónokául igénytelen személyem választatván, roppant néptömeg jelenlétében azt a város ház előtt, s jelenleg már 12-diket, tartam meg. Kettős feladata lévén előadásomnak, az elsőre nézve ki emelem az előnyt, melly a dus foglalványból ered, s a vitézséget, melly harczosaink honszeretö keblökben lángolva buzog, örömet, / mellyben a hazafi hasonló hírekből [által részese]* méltán élvez, s reményt, mellyre [178) a haza megmentése nagy kérdésében jogosítva érezhetjük magunkat. „Még egypár illyen győzelem, mondám, s ekkor ó hon! annyi nemes vér nem hijába locsolta szent földedet!" — Hogy Klapkát s vitézeit éltetem, a nép harsány viszhangja kíséretében, igen természetes. Másik tárgyára vonatkozólag az emiitettem Piacainak szinte ugy igyekezem azt feltüntetni, mint honfelszabaditás azon nagyszerű eszméjét, melly minden eshetőségek ellenében, a felállitandó hadseregben véd bástyául szolgáland, melly bár jelenleg túlnyomó ellenség számának megfelelendő, helyi fekvésénél fogva meg gyözhetlen, meg törhetlen leend: „Seregeijetek tehát zászlónk alá dunántúli derék ifjak, erötelyes férfiak és egészséges aggottak, amazok bátorságtok s erös karjaitok, ti pedig hogy nemes példátok által nyújtsatok segélyt a megtámadott hazának, szabadságnak, segélyt a gyalázatos szolgaság s jogtalan zsarnokság elleni diadalra - nevetek a történelem lapjain a mivelt világ s hálás utódok előtt halhatlan fényben fog ragyogni. Jogtalan megtámadóink, s ama barbár segély csorda meggyalázva fog részint karjaitok áldozatául vérébe fuldokolni, részint kopár hona kietlen vadonába visszariadni hírmondóul, miként minden, ki Árpád utódai jogai ellen felkel/ni vakmerősködik, ma- [179] gyar honba kudarczot vall, ott egyedül temetőjét lelheti!" — Hogy a külömben is lelkes népben megtevék kellő hatásukat szavaim, a következésből látandjuk, annyit szerényen szabad legyen felemiitnem, miszerént méltánylatul a városi tanács e kedves fáradságomért kapitánya nevében köszönetet szavazott - mi még szebb jutalmam lön: sok ősz fürtű férfiak arczaik könycseppekkel adóztak.