Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Az Ujházy féle országos érdekű terv jövörei czélszerüségéről minden józan belátásu fő meggyőződött, mégis győződhetett, kivált a ki hadi szerencse változékonyságát egy részről, más részről nemzeti erőnk aránytalanságát, a már roppant sereggel szaporodott ellenségével mérlegbe vetette, s ugy hiszem, Ujházy tisztelt elvbarátunkat annak sikeresítésére nem egyébb, mint az emiitettem okok vezényelhetek, kinek be nem látnia tellyes lehetlenség volt, miként — mint alább említendem — a forradalmi kormány által, talán a gaz áruló tanácsára, sok tényező erök pangásba hagyattak, mellyek a már létezőkkel minden tekintetben a versenyt kiálhatták volna. Ugyan e megrovást tevé róla tábornok Perczel Mór tisztelt ősz atyja, ki mint tapasztalt katona, épp ez okból valiá ki, midőn Bonyhádi lakánál felkeresők utunk[180] ban, a haza győzelme felőli kétes reményét. A terv tehát megszülemlett, / csakhogy fő s mondhatni egyedüli hibája az volt, hogy későn [jött]*, sőt a következést tekintve hasztalan jött napvilágra! - De lássuk mint igyekvénk annak foganatosítás általi létet adni. Veszprém megye ekkor két olly forradalmi férfiúval büszkélkedett, kiknek erélyességök a kivitelben mi kívánni valót sem hagyott. Ezen tisztelt hazafiak Rozsos F, egy középkoron tuli, s Kenesey K. mintegy 26 éves fiatal alispánok voltak. Velünk tartott rövid érteklet után igérék, hogy az Ujházy tervel egybehangzólag 18-tól 30 évesig, a vész elmultáig megyejökbeli minden ép ember katona leend, s ezen ujonczozás befejezésére 3 heti időt tüzénk ki részökre. De mint bámulánk, midőn alig telt néhány napi időköz, egész Veszprém megye erőtelyes fiait kiállítva, s mintegy katonai lábon lenni láttuk! Midőn Keneseyt e rendkívüli tevékenység sikeréről kérdezem, elégültségi szerénységgel azon választ nyerem: miként elérkezésünk előtt már rendelkeztek arról, hogy a Székvárossal egybeköttetésbe hozott minden falvakban lovas futárok állitatván fel, minden legkissebb jel vagy parancsnak, a megye minden ereiben, lehető telegrami gyorsasággal hírnökei s telyesítői legyenek. - És a nép nagy számú beállítási titka? — Szinte úgymond a dolog azon előzményében rejlik, miként az ujonczok hon tartózkodásra, s minden egyén parancs minden percbeni bevárására, az elöljáróság szoros feleletök terhe [181] alatt fel/szólítatott! - Már most a tény előttem nyilt könyvvé lön, s örömem határtalan, hogy e két jeles férfiúban olly buzgó, mint erélyes segély karokra találtunk. Azon élénkséget, melly jelenleg Vjeszprém] városát jellemzé, nem hasonlíthatom egyébbhez, mint az általam emiitett Kaposvárott történt mozgalomhoz, sőt a kettős sereg egybeolvadása által még nagyobbá fejlődés elő estéjén állott. Kell e egyébb példát fel hoznom, mint azt, hogy egy két nap alatt 12 ezer ember volt felszerelésre készen, kik Komáromba fegyver gyakorlatra küldettek. Minden begyakoroltak számát ujonczokkal felváltani feltett vágyunk s fő teendőnk közzé tartozott. És miután a nép annyira elkészülve lön, a nehéznek látszó feladatot a lelkesedésnél fogva, melly bennök lángolt, - ugyan is erővel tolult a népség fegyver alá, és sírt ki a honvéd nevezetre alkalmatlannak találtatván, visszabocsájtatott - a 80 ezernyi tábor felállítása nagy feladatát, ismétlem, könnyű lett volna megoldani! De fájdalom! Minden örömnek virági közzé szomor fűznek és ürömnek kell vegyülni — emberi létünk árnyoldala onnét meriti a keser serlegét, honnét a legszebb remények rózsái mosolyognak, [sorsunk]* végzetünk az időben méri ránk sorsunkra nehezülő csapását, midőn keblünket a jövő legszebb álmaiban ringatjuk. Alig kezdénk mi is nagyszerű horderejű tervünk létesítéséhez ke[182] zet kézhez, vállhoz vállat vetve hozzá fogni kettőz/tetett erővel, perczenként elhalványitni látszott reményink sugarát ama gyász hir, melly a Világosi fegyver letételről hangzott. Megdöbbenénk bár, de működésünket ernyedetlenül folytatók, s emberi lelkünk közgyengeségénél fogva a rosznak hitelt adni nem akarván, reményünk még akkor is vakító fényben tünt fel, midőn a tények czáfolatul szóllottak, például a Ferdinánd huszárok állitásaira is, kik hozzánk lehúzódtak, bezárok szivünket, s Mednyánszky ezredes puskapor szaga elöl leiramlottaknak nevezvén őket, rendes huszárai közzé sorozá. E csalékony, édes hit nem soká-