Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Foglyaink, kikről említést tettem feljebb - mindenütt velünk! Ugyan ez időben G. fivérem is menesztett egy fiitárt a Belügy ministerhez, tudtára adván itt létünket, miután a túlnyomó erő ellenében megyénkben magunkat hosszas időre a kormánytól elszigetelve fel nem tarthatjuk, további teendőkre nézve tőle utasítást kért, mellyre csakhamar megjött Szemere rajzónnal írt illy tartalmú rövid válasza: „Sietek önökkel tudatni, miként a magyar kormány és [163] hadsereg e tájon akart öszpontosulni, a túlnyomó el/lenséggel összeütközendő élet-halál tusára. Ez önöket szívesen [üdvezlendi]* fogadandja soraiban! Azomban ha Önök tuladuna megvédésére magokat hivatva érzik, üdvezlem Önöket!" E rövid s nem egész határozottsággal irt válaszra egy hamar magunkat elhatározni alig valánk képesek, miglen azon hirre, hogy Klapka seregének egy része Veszprémbe kelt át, azon tökéletre birt, hogy a vizén át nem menve, Tuladuna védelmére forditandjuk összes erőnket, mellynek foganatosítása iránt mind az által kétes remények [érzelmei]* tarka képzetei váltogaták hol derengve, hol borongva kebleinkben egymást! Mi határozánk! A kocka elvettetett — hogy az balszerencsét hozott, nem a mi hibánk. Bárha elhatározott szándokunk volt a Balatonon átkelve Klapka seregével csatlakozni, most már annál inkább, mert a Komáromból kijött derék Ezredes Mednyánszky által a vélei csatlakozásra felszóllittatánk. Mind a mellett általános hirül terjesztők stratégiai szempontból, mintha Pécsen létező zsoldosokkali összeütközés terve legfőbb vágyunk s szilárd akaratunk volna. A hir általánossá vált. A sógorok erősen mozogni kezdettek, mit mi magunkban kaczagván, azalatt másfelé intézők maneuvrenket, t.i. nyugat, északi irányban, Sfomogy] széle felé, és fivérem ügyes s e tájon jártas hadsegéde Fekete Lajos utasításánál fogva a tolnai hegyeken át Tabra, ugyancsak Fekete barátunk lakhelyére értünk, melly - minthogy ez úttal támadólag fellépni szándokunk nem volt - védelmi pontnak annál alkalmasabb volt, mert szükség esetében az ismert lelkesedésii Sfomogyi] nép segélyére is számithatánk. Ez eset azomban elmaradt, mert a pécsi sógorok reánk vártak. Itt Gr. Hadiknő kastélyában egy éjet [164] töltvén, mielőtt másnap utunkat folytatnék, egy boltos zsidó impertinentiája / ki honvédektől a K[ossuth] bankjegyet elfogadni nem csak vonakodott, sőt annak értékét illetlen kifejezéssel sértegetve alázá, egy kis tanúságos leckére szolgált alkalmul. A bankjegy ugyan is a zsidónak azon részére tétetvén, hova alkalmazni szánta, ráadásul - bárha minden botért egy aranyat igért az izraelita közönség — 40 hegedültetett el rajta, minthogy a németek a mi jó érzésű embereinkel, mint hallók, hasonlót cselekedtek. Innét a tihanyi papok faluin át, ugyan ezek Kocsolai jószágukra mentünk iszonyú zápor esőben, hol ruháinkat kiszárítván, s kiszáradásukig a jószág felügyelő páter emberségéből az Övéivel felváltván, mi és embereink szives barátsággal fogadtatánk. Estve felé hir szárnyalt arról, hogy a németek valamelly kóborgó csapatja, innét 2 mérföldnyi távolságra, Dombóváron tanyázik azon szándékból, hogy bennünket — miután őrnagyuknak feladásra szóllitó nevetséges ajánlatait megvetéssel viszszautasítók — megtámadni akar, nem volt hihető; a helyi körülmények mindazáltal óvatosságot igényeltek. Mert Kocsola egy hegyek közzé szorult olly medencze alakú helységecske, melly csekély erőnek sikeres győzelmet megtámadás esetére biztositandott. G. öcsémet, miután Radakovics s többeknek nem sikerült, a kivonulásra Figyelmeztetem, nehogy ez egyetlen csapat is kockáztassék minden kedvező eredményrei kilátás nélkül, ő ezt nehezen vévén, személyeskedésre fakadt ellenembe, mit én viszonzék, bár egész forradalmi időszak alatt első eset volt, midőn egymással ellenkezésbe jöttünk. Sajnálva bár, a közügyért addig [165] sürgetem, mig az általános kivánat szinte mellettem szólván / akaratomra nem hajolt, indokaim olly kézzel foghatók levén, mellyeket minden hadjáratban kevéssé jártas is beláthatott — hozzá járulván azon rosz intézkedése, miszerént a katonaságot nem kün a táborba, de a faluban, vagy is vízmosásos gödörbe szállitá. Soha méltatlanabbul nem szenvedtem jó szándo-