Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Május 1-jére viradva azon álmát beszélé el, mintha ő a méhkasokra álva, családi lakunk ablaka felé kapaszkodandó, mind addig fel nem léphetett, inogván azok alatta, mig egy előtte akadályul álló zsákot lábaival el nem rúgott. — Én az álmot nevetséges alakban ugy magyará­zám, miként a méhkas néptömeget, a zsákok ingadozó jellemű egyéneket jelentenek. Nem is lesz tisztújítási tervünkből semmi mondám, mig az ingatagokat mellőzve, a nép embereire nem alapitjuk hivatalnokinkat. Igazad van bátyám, pattanék fel székéről Kis Kosuth, itt is népbizalom egyedül a támasz, melly mint eddig, bajainkból ki segit. Kérdezzük a népet, le­gyen óra mutató, s mi tájékozandjuk magunkat! Ugy lön. A diadal mámorában még mindig őrjöngésig örvendő nép, nem tudva okát városbani [küzdelminknek]* ama nehézségeknek, melyekkel érdekükben küzdenünk kelle, már befelé tolongott, elunva a várakozást, midőn hirül adatván megjelenésünket, vissza rohant, magával sodorva azon kétszinü urakat, kik ér­tők áldozni szükkeblüek, gyávák voltak, de kiket a tudvágy hozott ki a történendök felöl. Ám de oda érve, örömmel szemléltünk a nép közt olly ifjakat, kiknek bátor tekintetök elszántsá­got, akaratuk hazafiságot [árult]* mutatott. Hála megyém Nemtőjének! - Él benned / hazám [I08j jövője, fiatal sarjadék. Keblem könnyebben dobogott. Az idő kies volt, megtelelő a helynek, melly a lombozni kezdő liget kebelében, a természet legszebb templomában, szabad ég alatt valaha csak derülhetett. S a természet gyönyörét [ünnepélyesíté]* diszité ama hazaszerető néptömeg, melly szabadítása nagy napját ünneplendő, az erdő nyilasai közt hullámzott. Meg­érkezésünk kitörő lelkesedésre fakasztá. Elkezde fivérem fellépni illy szónoklattal: „Polgár­társaim! Udvezlek titeket e nagy napon, megyénk szabadítása szent ünnepélyén! Oka eddigi meg nem jelenésemnek azon belügyeitek intézésébeni fáradozás volt, miszerént tisztviselők alakítását szándékozám életbe léptetni (helyes). De fájdalom, nem találva eddigelő ollyanra, ki e nehéz de kedves feladatot vállára venni elég bátorsággal s hazaszeretettel birna. Külömben sem akarván semmit tenni beleegyezésiek nélkül, hozzátok fordulok azon kérdés­sel, kit tartotok érdemest bizalmatokra. (Ekkor a népvezérek közzül több nevek hangzottak, mások: kormánybiztos úrra bízzuk, s [akarat]* választásában megnyugszunk, mert tudjuk senki ugy javunkat nem akarja.) Én tehát ki fogok szemelni férfiakat, kik mentek [legyenek]* levén előitéletektől s haza ellenes iránytól, mint jó érzelmű honfiak bizalmatok­ra érdemesek leendenek, s nevöket veletek közlendem, hogy ha emberismeretemben csalód­nám, kiigazitsátok (helyes). Nem akarván pedig türelmetekkel visszaélni, kik eddig is a haza­szeretetnek olly fényes példáját adatok, [válaszatok megbízó]* meghatározandó időbe akár egész tömegbe, akár megbizottaitok által [megjelenésre foglak]* tisztújításra meghŰak titeket. Illő, hogy e szabad megye szabad polgárait gyökeres gondolkozású egyének vezényeljék. Itt nem vagyon, nem születés, de jellem s tiszta érzület teendi az érdemet. (Éljen!) Az ingatagok, kétszinüek / reánk ne számítsanak. Ollyanok ők, mint vadász ebek, mellyek azokat követik, [109] kiknek vállán puskát látnak (nagy tetszés). Köszönve a haza nevében is hazafiságtokat, szép magatok viseletét, magamat bizalmatokba ajánlom, érettetek teendő minden lépéseimben segélyteket kikérem." (Kitörő éljenzés.) Eztán én szóllék illy modorban: „Polgártársaim! Polgári dicsőségünknek maga a természet is örülni látszik - nem tapodja már zsoldos székvárosunkat, nem sik tereinket, falvainkat - Szigeth várába szorult pár száz önkény eszköze, lesz alakalmunk velők is rövid időn elbánni (helyes). Ama szent helyet, hol [hős]* vitéz Zrínyink hajdan olly hős, olly történetileg dicső halált halt, nem engedjük, nem engedi az igazságos Ég szolgasereg által tovább is megfertőztetni (nagy tetszés). Hisz ott, hol a nép egyesült akarata s tiszta érzülete nyilatkozik, nem ülhet soha diadalt a zsarnokság, sza­badság virágzik annak nyomában, ellenben „hol ember emberen önkénnyel uralkodik, ott — Széchenyiként - ravatal terem a földön, s gyászol az egész természet". Köszönöm én is a lelke­sedést, mellyel megyénk becsületét megmentétek, sőt kivivátok a dicsőséget, melly fényes

Next

/
Thumbnails
Contents