Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - Szövegek és szerzők

Szövegek és szerzők SZÉKELY ISTVÁN (1809-1883) Székely István gazda az 1848-as márciusi események idején negyvenéves érett ember, hat gyermeke, felelős közösségi feladata és rangja van. Verses krónikáját a 60-as évek második felében írta. Pusztabíróként jól ismerte a nagy kiterjedésű kecskeméti és fülöpszállási puszták lakóit. Nevezetes ember volt Fülöpszálláson, nevezetes volt emberségéről, bölcsességéről, vallásosságáról, olvasottságáról, nevezetes volt könyveiről, sok nótát is tudott (Székely Gábor, 1996). Székely István hajdani primőrök leszármazottja. A székelyföldi őseit számontartó család a XVIII. században előbb a Dunántúlon, majd a Kiskunságban telepedett meg. A családban hagyományai vannak az írástudásnak, közéleti szereplésnek, a közösség ügyeit felvállaló magatartásnak. Talán éppen ennek köszönhető, hogy a szintén kiváltságos jogi helyzetű kiskun közösség egyenjogúnak ismeri el a családot „jöttment" volta ellenére. Ennek ékes bizonyítéka, hogy részt vehetnek és vesznek a helyi közéletben. A tanácsnok ős — tanácsbeli társával, Adácsi Istvánnal - versbe foglalt kérelmet ír a királyhoz a „kiskun fülöpszállási redemptus lakosok" redempcionális jogainak megóvása érdekében. A hajdani primőrök nemesi létének emlékét őrzi a pusztabíró nagybátyjának, néhai „tanácsnok" Székely Istvánnak (1775-1845) 1845-ben állított síremlékén az ötágú korona. A pusztabíró több könyvet összeállított. Ezekben érdeklődésének megfelelő olvasmányokat gyűjt és másol egybe, részben a magyar történelemről tudósító XVIII. századi feljegyzések közül válogat, részben a kortárs szerzők írásai közül (Belgrád története, A makói árvízről, A kecskeméti tűzvész története, A kecskeméti templom építése, valamint a ponyvakiadványok sorából Tatár Péter történeteit, a hadi eseményekről szóló tudósítások közül a soborsini események, a piski csata történetét). Könyveiben vallásos tárgyú művek is szerepelnek (a protestáns látomás irodalomból ismert Gál József látása), erkölcsi tanításokat hordozó állatmesék, Berzsenyi-versek, stb. Helyenként feltünteti, hogy kitől és honnan másolta át a történetet, megnevezi az eredeti forrást, s így pontosan megállapítható, hogy nála a másolás nem jelent teljes átvételt, az ő átírásában újjászületnek a művek, aktualizálja tartalmukat. A másoktól feljegyzett 48-as vonatkozású írások között több Kossuth Lajosról szól. Műveit az ismeretek megőrzése igényével és tanító szándékkal írja, nagyobb olvasóközönségnek szánja. Könyveit nagy gonddal állítja össze, maga keretezi, vonalazza, díszíti, mutató táblákat készít a használat megkönynyítésére. Önálló fogalmazása, egyéni gondolatokat kifejező alkotásaiban határozottan megnyilvánul írói öntudata: saját írásai esetében a bevezető vagy a záró sorok versfőiben elrejtve találjuk nevét is. Műfaji mintái irodalmiak, stílusa, kifejezésmódja, szóhasználata viszont a népnyelvé, a hagyományos szóbeli népköltészeti alkotásokéval rokon. Utódai ma is őrzik könyveit. Verses krónikában örökíti meg a XIX. század nagy történelmi eseményeit, kiemelve annak általa megélt és fontosnak tartott részleteit. A szöveg két változatban, két könyvben is szerepel, a különbségek a másolás során történt kiegészítések, javítgatások eredményei. A mű hármas tagolású: Az elmúlt nemességről - Forradalmi történetek 48-49-ből — Mi lett a rend* Székely István, Végh Bálint, Noszlopy Antal írásairól Forrai Ibolya, Balogh Gáboréról Árva Judit írta az összefoglalást.