Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

másnap mindketten [megszemlélők]* a Sz.iványi, deszki, sat. Szegeddel átellenes rácok elleni csatában részt vettünk, valamint a veszélyben is, melly az ellen oldalról szórt golyók zápora által füleink mellett süvöltött. Iszonyú volt a látvány, mellyet a leégetett s részint legyilkolt, részint megfutamlott rác lakosoktól üresen maradt falvak lángjai elől menekülő állatok ordítása elő idézett! Bár érdemlett vala a bűnhődés sulyja! De emberek voltak és elámítottak; kímélendők nem; de sajnálat tárgyai a szerencsétlenek, mig ember ember marad. / Megértvén Percei szándokát Sz.Tamás bevételéről is, fivérem szemmel látott tanuja kivánt [80] lenni megrohanásának. Oda ment, s részletesen előadva a történteket, örömmel jelenté a diadalt, melly piacátok utján is közhírré lön, miszerént 4000 rác elhulva, győzelem részünkre hajlott, s mint érdekes tényt emlité a sáncok bevétele után Pferczel] szerencse üdvezletére megjelent báránya megyei magyar község elöljárói közt egy értelmes parasztnak (nevét elfelejtem) azon ország ügyei felett érdekeltségére mutató nyilatkozatát: „Köszönjük tábornok urnák, hogy beválta még Pesten tartott országgyűlésen adott szavát, midőn a rác táborbani árulást fejtegetve előrejósolá, hogy e sáncokat tábornok ur fogja utóbb is bevenni." Még is szeretik sokan azon korhadt előítéletet felemlitni, mintha népünk elég érettséggel szabadságra nem bírt volna, s máig sem birna. Hát a szabadságra, mellyre mindenki születik, még érni kell? Honnét magyarázható tehát a nép — aristocratia s ugy nevezett miveltebb osztály feletti — honszeretete átaljában, s ha egyes kivételek merültek fel, oka vagy a százados nyomatás által gyökeredzett bizalmatlanságban vagy félrevezetésben keresendő. Én, ki a nép közt forogtam, vagyonosbjainak ugy, mint egyszerű gunyhókbani lakók életét s gondolkozásukat figyelemmel kisérém, s nyilatkozatuknak fültanuja valék: Szivöket önzetlen nemzeti s hazafi érzettől felbuzogni tapasztalam. Még az eggyügyüek is könnyen hajthatók és képeséthetök. Egy esetet hozok fel, mig ragyogóbb példákra leend alkalmam vissza térni! Egy fuvarossal beszélgetve, előadám t.k., miszerint a haza megmentése után [úrbéri karpótj* nem fog a haza megfelejtkezni a népre kiterjeszteni atyai figyelmét. — Válaszul nyerem: „Nem azért ótalmazzuk mi e földet, mellyet Apáink vérrel szereztek, hogy azért jutalmat nyerjünk, de mert ez a föld mienk magyaroké, illő tehát, hogy saját hazánkban ur ne az idegen legyen." Perceitől 500 forintnyi uti költséggel ellátvák, utunkat Szabadka felé folytatók, hol addig mulatánk, mig szülőföldünk felszabaditási / tervéhez kellő előlépéseket megteltük, jelesen [81] hirdetményeket nyomatúnk több ezernyi példányokban széthintendőket, és Czintula nemzetőri őrnagytól a zászlóalja alatt szolgáló dunántúli önkénytes szabadságos közzül mintegy 35 fegyveres egyént kértünk, kikkel a nevezett célra működhessünk, mit is Cjzintula] úrtól hazafi készséggel megnyertünk. A hirdetmény, melly 24 óra alatt kinyomatott, körülbelöl igy hangzott: T[ula]d[una] népeihez! Polgártársak! A mindenható isten, ki népeknek s nemzeteknek sorsát intézi, meg sokalván a népjog tapodó s emberiség [igazj* érzelmét levetkezett Camarilla undok bűneit, a magyar nemzet igazságos fegyverét megáldá; ugyan is: aJ Bem tábornok, ki Erdélyben diadalról diadalra ment, Puchner és Urbán seregeit u.o. megveré, s rövid időn egész Erdélyt ős szövetségesének, a/ Magyarhonnak s önmagának vissza adja, kitisztázza, hl Görgey tábornok Izsaszögnél megfutamlitá s megveré a németeket, cl Damjanics Szolnoknál s több helyütt fényes diadalt aratva, a magyar fegyvereknek s magának dicsőséget szerzett, dl Dembicky s Aulich tábornokok Pest felé haladnak az Ország fő városát egy tekintélyes sereggel vissza foglalandók, a jogtalan idegen zsoldosokat, kik falait megfertőztetek kiüzendök. el Percei tábornok földink kemény szigorral fenyiti, pusztítja a hálátlan rácokat, ezek legyőzésével véreinken boszut, s eddigi tetteinek dicsőséget szerzendő, sat. Szóval honvédő seregünk sükerdus előhaladást, ügyünk ez által kedvezőbb fordulatot vévén, eljött ideje, hogy ti is levessétek ama szolga láncokat, mellyek [titeket]* reátok