Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

mint a magyar kormány keblétől elszakadott fiaira nehezedett. Nem festem helyzetetöket, [mellyet]* én ismerem azt, s ti érzitek. Csak annyit említek, hogy [harczunk]* ügyünk szent, mert a Nemzeté, harcznak igazságos, mert a Szabadságé. Eggyesüljetek tehát, forrjatok egy [82J szivvé, egy akarattá. Mi előbb köztetek leszek, mint magyar Kormány megbízottja. / Addig is a következő rendelést teszem: 1/ mindenek elölt eddigi törvénytelen hivatalnokok parancsai iránti engedelmességtől feloldozlak, megtiltalak. 2/ Bizonyos helyen gyűljetek össze, [mikorra]* mihelyt jelen sorokat olvassátok, s nagyobb tömegekbeni egybe gyűlésről tanácskozzatok, hogy mire megérkezek járásom valamely népesebb helyén egy pár ezer polgár élére álhassak. 3/ Az ügy elleneinek hitelt nem adván, sőt az ismeretes árulókat elfogván, megjelenésemig, a midőn bűnhődni fognak, zárva tartsátok. Sat. Polgárok! Ismétlem, felszabaditástoknak ütött órája! Eggyesüljetek! Mutassátok meg a hazának, hogy méltó fiai - s a világnak, hogy magyarok vagytok, kiknek jelszavok: „Isten, haza és szabadság!" Én bizom bennetek! Földieim, Isten veletek. Kelt Szabadkán, Martius ... 849 N[oszlop]y G[áspár] kormánybiztos. Jelen hirdetmény kinyomatván, s zsákba rakatván Bajára utaztunk 38-an már, hol mind magunk, mind pár altiszt s legényink számára útra alkalmas rövid dolmányt s veres sinoros nadrágot varratván, mig egyenruhánk elkészült, a város alatti Szigetbe menénk egy ladikon, kifürkészendők a helyet s időt, hova s mikor átmenetünket sikerithessük. Mi terv szerint, előre bérelvén ladikot egész csapatunk számára, létesült is. Ugyan ekkor egy Pécsről, osztrákoktól átszökött Kablár nevü földink is hozzánk csatlakozott. Baján egy éjet s napot töltvén, e regényes városnak, mellyet történeti emlékek nevezetessé, Duna tövébeni [fekvése]* s dunántúli hegyláncok átellenébeni fekvése érdekessé tesz, egész incognito bucsut mondánk, semmi olly figyelemre méltó tárgy nem maradván hátra emlékünkben, mint Pankovics s több derék polgárok barátságuk, s ifjú P-cs ur festészi genieje s szívessége, s a „gyermekek harca", mellyet naponta poroszlóknak kelle szét vemiök olly véres volt, s melly mint a város két ajkú, bár egy érzetü, ugy ezek két pártra - magyar és rácra - oszolvák. Vezérök, az elsőnek K[ossulh], a másiknak Vindischgrätz vala. Állítólag a kis K. jól vitte a kormányt, s a magyarok rendesen győztek. ... Másnap estve felé átmentünk a nagy Dunán át, annak egy szigetet övedző másik [{?:-!] ágába, honnét N. szigetben egy derék kerülőnél ki/szál va, naplementigi pihenésünk annál jobban esett, minthogy két tul terhelt ladikon szélvészben, nagy veszélyei történt átkelésünkben nem csak hányatást, de félelmet is kelle kiállanunk. Mi előbb partra jutva alig hittük, hogy a második naszád élve áthaladjon. S mivel a magyar természetnél fogva szomorúságában is vigadni tud, egy „Bocskor" nevü közvitéz, volt somogyi kanász nevettete meg azon ajánlatával, mellyet a boldog Szűz számára tön, azt igére t.i., ha Isten őt a vészből ki szabadítja, olly gyertyát veend a Bisztricei Mariának, - ide szoktak járni a Somogy s vidékebeli ealholicusok búcsúra - mint a dereka; kiszabadulván pedig cigányként „köszönje meg, úgymond, ha egy ujnyt lesz" — ígéretét [devalválta]* leszállította. Alig heverők ki magunkat, a kellemes sziget [fa]* tavaszt hirdetve esiesirikelő madárkáitól üdvezeltetvék, a már zöldellő pázsittól környezett még fakadni kezdő falombok árnya alatt, a nap búcsúra inté a hegyek s halmok valamint ligetek lakóit ama fénytől, mellynek sugarával a földet e napon boldogítá — s minket arra, hogy éjszaka megkezdendő, ellenséggel fedezett [szülőföldünk]* dunántúli földre teendő átvonulásunkhoz tegyük meg az előkészületet. Térképeni falvak még kijelelvék előlegesen, de mivel nem sokára sötétség boruland [reánk]* fölénk, a fent irt kerülőt kalauzul vevők, ki mint pusztai magány embere s mint magyar, titkos halgatást esküdött. Az emiitettem becsületes Kalauz vezetése mellett, alighogy sötétleni kezde caravánunkkal útnak indultunk, bár szent ügy apostolaiként, olly zajtalanul s ünnepélyes csendben, mint ki rosz járatban szokott mcrény kísérletét tenni. A ligetből elhaladva a tolnai erdőség