Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
belé egyezek, azon utasítással, hogy az ana vonatkozó tervet lehető legrövidebb idő alatt elkészitni és leendő megvizsgálás s megerősités végett hozzá benyújtani el ne mulasztanék. Jeliemi kifogása sem lehete ellene, miről jelen állása s múltja tanuskodék, söt hirlapirói czik magasztalólag ajánló jelenvén meg felőle, a mi több, mint később értesiilénk, tábornok Perczel is Tuladunára mint legalkalmasbat ajálván, K-nak méltó oka volt saját beleegyezését vállalkozási szándokával egybekapcsolásba hozni. Ezek megtörténvén, alig hogy szállásunkra menénk, rögtön örömmel terv készitéshez fogtunk, melynek hajói emlékszem főpontjai ezek valának: 1/ Szükséges költséggel ellátandók, idő, hely s körülményekhez alkalmas, forradalmi szellemben szerkesztendő hirdetményeket nyomatunk. 2/ Onkénytes bácskai szabadságolt csapat kísérettel a Dunán átmenve, utunkban a nagy számban nyomatott hirdetmények kiragasztását s minél nagyobb kiterjedésbeni nyilvánositását eszközlendjük. 3/ A hirdetményileg kitűzendő népesebb helyek központján egybegyülendett nép élén megjelenni, azt lelkesitni s számukat ezáltal szaporítni. 4/ A nép vezényletét két részre osztva átveendők, a megye székvárosát nagy tömeggel megrohanva elfoglalni, s az ellen védseregtől megtisztitni. 5/ A hazaellenes hivatalnokok s több árulókat elfogatni. 6/ Uj forradalmi szellemű tisztviselőkart nép bizalom alapján alakítni. II Az elfoglalt tért nemzetőri sereg s nép tömeg által fen tartani, végre 8/ Rendes zászlóaljat alakitni, szervezni, és ezzel, mint a velők szövetkezendő Nemzetőri kísérettel, a netalán berontandó ellenséget bármelly oldalról mindenkor vissza verni — sat, sat. K. szállásán tervünk bemutatása végett megjelenvén, megütközve tapasztalok távollétét, s mint irodai környezetétől értettük, a tábor után utazott T.földvárra. Mit teheténk egyebet, bizonytalanságba lenni nem akarván, utánna menénk a mondott helyre. Itt sem találtuk, majd innét vett utasítás nyomán az innét nem messze levő Czibak házára hajtatánk, itt jelen volt ugyan több törzstisztekkel tanácskozva, de halmaz dolgai / miatt saját tervünkre nézve vele nem beszélhetvén, minthogy e kis helyben [szállásolt sok]* az ide [be]* zsúfolt katonaság közt csikorgós időben — Martius közepén lehetett (1849) - alkalmas éji szállást nem találtunk, a szomszéd Kürtre, G[r]. Tige jószágára hajtatánk át, hol tisztje egy hajdani jó ismerősöm, kivel a véletlen hozott öszve, szivesen látván, napi törődésünk után öcsémmel ki társalogtuk s beszéltük magunkat. Másnap ismét vissza menvén, én egyedül K-hoz, sükerült tervünket bemutatni, mellyet ő tervünk azon utó pontjáig, melly az árulók elleni intézkedést, uj tisztikar szervezést s csapat alakitást tárgyazá, elfogadott, s kiadatni rendelt. E módosított megbízás nékem [sehogy]*kevessé, G. fivéremnek sehogy sem tetszett. - Látszik, monda haraggal, hogy K. nem forradalmi ember. Akár ezzel, akar e nélkül, mellőzni akará e minden hatalmat kizáró s erélyességet felette korlátoló megbízást. Én heveskedését mérsékelve rá bírám, hogy azt, melly minden esetre magyar kormány rendelvénye s nép előtti igazolvány, mellőznünk nem lehet. A magyar kormányzó itteni utazási céljáról s tanácskozási tervéről megjegyzendő: miként a hadügyministerium D[e]b[re]cenbeni véleménye alapján öszpontosilott eroveli megtámadása s megtörése az ellenségnek mondatván ki, a Pestről Czegléd, N.Körös s Kecskemétre kihúzódott Osztrák sereg ellen, Czibakháza volt azon pont, honnét a tervezet következtébeni támadás annál inkább intézendő lett volna (kár, hogy elmaradt), minthogy a kémek állítása szerént NKörösön 30.000, Kecskeméten 20 ezer [Czegléden szinte annyi]* ellenség táborozván, egy célszerű körbe kanyaritással megtörhető leendett vala, mert a mieink száma Damjanics vezénylete alatt a 60 ezerét közelitette meg - az emiitettem városok jó szellemű népére is biztos számítás tétethetvén; azomban e szép terv az okból, mert Egressy Sámuel