Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

volt Pesti főügyész — hihetőleg német kém — Kossuth lakára jőve, azon rémhírt hozá, miszerint a 80 ezerét meghaladó túlnyomó német erő ellenében a magyar sereg kockáztatva, a for[78] radalmi erő / megtörését vonandja maga után, [lemondott]* K. különösen Vetter tábornok tanácsára az emiitett tervről K. lebeszéltetvén, lemondott — a honvédsereg legnagyobb elégületlenségére, melly a borzasztó hidegben éjt-nap sanyarogván, s tán szenvedései után feltüzeltetvén, csaknem erőszakosan rohanni kivánt, nem volt kedve visszaparancsoltatni — melly kedvetlenségnek tanúságára a Ferdinánd huszárok demonstratiója nyilt jelül mutatkozott, kiknek őrnagyuk K. ablaka alatt illy féle kiömlésre (expectoratiora) fakadt: „e vissza rendelés nekünk kedvünk ellen van, kik örömmel megyünk a tűzbe elöl, de bolonddá tétetni magunkat nem szeretjük. Mire való e komoediai hadjárat? Ezért éheztünk, fáztunk lovainkkal együtt 3-dik húszon négy óráig, hogy bucsut járjunk? Ezennel seregem nevében kimondom: hogy hazánkat szeretjük, ellene egy lépést sem teendünk, de ha igy bánnak velünk, élelmező biztos ur ennyire sanyargat rendetlenségével bennünket - kár, hogy a kormány nem tud neki parancsolni! — a fegyvert letenni készek vagyunk." E kemény huszáros kifejezésért — mire a huszárok kiengesztelődtek — K-tól a zászlóalj őrnagya kérdőre vonatván, azzal menté magát, s szerintem is helyesen, hogy ezt neki azért kelle tenni, nehogy katonái előtt népszerűségét [el veszitse]*, s elégületlenségük nyugpontot nem lelvén, a haza fegyvereiket, karaikat elveszítse. Éljen! - De hát az élelmezési biztosra mit mondjunk? Itt találkoztunk Dunántúli földieinkkel, kiket sajnosán, de örömmel láttunk táborozni a kemény hidegbe szabad ég alatt, s fütyölni, táncolni, holott lábuk egy perc alatt a földhez fagyott. Kezünkben levén a talis qualis* oklevél, kedves emlékű s tiszta érzésű Dfemján] barátunktól, s utasitása folytán Kürtről Szeged felé hajtatánk, hol szokatlan s harci támadás előjeleire mutató élénkség vala, melly annyira elragadt, hogy addig is mig Percellel dolgunkat végezhetnők, néhány napi mulatásunk ideje alatt az itteni szabad sajtót felhasználva, részint ismeretes irónk Mészáros Károly P[erczcl] tábori történelmész barátom kedves társaságát élvezve, forradalmi cikkeket Írogattam. Majd többnyire dunántúli ismerősinket látogatók, mint a [derék Igmándy]* s Korda ezredeseket s többeket. Illy érdekes időszak s lelkes néppel [70] bűszkélke/dő városban, mint Szeged, hol az Asszonyok is u.annyi amazon-hősnők, sa 10 éves gyermek is íejszével egy nagy rác rablót lesujta, lehet e nem kellemesen időzni? De fájdalom! Minden öröm közzé szokott a véletlen ürömöt meritni, s emberi változó sorsunkkal a jó és rosz vegyülete ugyanazonos. Illy elszomorító érzést támaszta bennünk ama látvány, mellyet a rácoktól [föld s]* és közzül mindenüktől kifosztatott s elűzött bánáti véreink inségök s balsorsuk szemlélete előidézett, kik csoportosan, rongyokban fetrengve családostul e szép magyar város utszain fetrengtek, mig a magyar kormány rendelkezése némileg sorsukon enyhített. Méltó megilletődés és boszankodás lepett meg minden magyart, tapasztalva: miként azon [hálátlan]* faj, mellyre kiterjeszté országgyűlésünk szabadsága jótéteményeit, ártatlan polgártársainkat saját hazánk földén vándor szamüzötteké lenni - a kiknek életét meghagyá — [nem átallá]* bár aljas Camarillai izgatás s ámítás következtében, elég hálátlan s lelketlen volt. A szép lelkű szegediek ezekre nézve is kitüntetek emberbaráti érzelmeket. Percei tábornokot meglátogatva, a rácok zabolázása s pusztitási szándokáról beszélt, majd itteni időzésünkröl tudakozván, miután tervünkről tudomást szerzett, örömmel osztozott vállalkozási szellemünk szándokában, s pénzbeli segítséget ígért, de egyúttal fájdalommal jelenté ki, hogy a megbízó levélben érdeklett érintkezésre őt illetőleg, a mennyiben a ezudar rácokkal sok végezni valója van, támaszkodnunk nem lehet. Ez történt vasárnap, * olyan amilyen, felemás